Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy István: A választó polgárság testülete Budán a XVIII. században = Die "Genannte Bürgerschaft" Ofens im 18. Jahrhunderts 139-166

polgárság testülete tehát az 1727. évi rendelkezések következtében végleg kialakult Budán. A polgárság önkormányzati szerve ezentúl a külső tanácsból és a melléje rendelt electa communitasból tevődött össze.

45 (Az egykorú források általában Bürgerschaftnak vagy communitasnak, illetve genannte Bürgerschaftnak vagy electa, selecta (Communitasnak nevezik a külső tanácsból és a választó polgárokból álló testületet együtt. Gyakran egymás mellett használják a külső tanács és a választó polgárság nevét, pl. exterior senatus et electa vagy selecta communitas ; vagy másképp Ofner äussere Rath und die genannte Bürgerschaft. Ebből is látszik, hogy a külső tanács és a Bürgerschaft valójában egy testületet jelentett.) A választó polgárságnak ez a szervezete egészen 1775-ig fennmaradt Budán. A választó polgárság 1727-ben a királyi biztosoktól újabb instrukciót kapott. Ez az instrukció majdnem azonos az 1722-ben kiadottal.

46 A polgármester- és a bíróválasztás ügyében a királyi biztosi rendelkezések érvényben hagyták az eddigi szokásokat, a tanácsnokok választásának szabályozását azonban elhalasztották.

47 Negyvenegy esztendő telt el a török kiűzése után, ennyi idő kellett ahhoz, hogy a budai polgárság képviselőtestülete körüli meglehetősen zavaros viszonyok tisztázódjanak. A nagy huzavonának elsősorban a városi magisztrátus volt az oka, amely tizeiméinek ellenőrzésére nem akart maga mellett önkormányzati testületet megtűrni. Sikerült megosztania a polgárságot, s a város közügyeibe csak a pártján álló polgári csoportot vonta be. Végül is felsőbbhatósági beavatkozás vetett véget a rendellenes állapotoknak. A magyar kancellária és kamara nem annyira a polgárság önkormányzati jogainak védelmében rendszabályozta meg a magisztrátust és állította fel a választó polgárságot. Állami és kincstári érdek volt, hogy Buda mint szabad királyi város el ne adósodjék, az adókat és egyéb terheket fizetni tudja. Feltétlenül szükség volt tehát a városi gazdálkodást ellenőrző szervre és a magisztrátus önkényének ellensúlyozására. Egyébként maguk a kormányhatóságok sem törődtek sokat a polgárság önkormányzati jogaival. Jól látszik ez abból, hogy a százas polgárság 1722-ben, a Bürgerschaft 1727-ben egyáltalán nem a polgárság akarata szerint, azaz választás útján jött létre. Az elsőt a királyi biztosok nevezték ki, a másiknak a szervezetét most már állandó érvénnyel uralkodói rendelet szabályozta oly módon, hogy a választó polgári testületbe csak az alsófokú városi igazgatás tagjait (külvárosi bírák és esküdtek) és a céhszervezet vezetőit engedte be. Ezzel a polgárság képviselőtestületének kimondottan merev, a városi bürokráciához és a megcsontosodott céhszervezethez tapadó, arisztokratikus jelleget kölcsönzött. A város legbefolyásosabb, patrícius polgárságának a hatalomban, a köztigyekben való állandó részvételét államilag ennél jobban biztosítani nem is lehetett volna. A városi kormányzat arisztokratikus jellegét még jobban kidomborította az, hogy a magisztrátusnak a választó polgárság államilag biztosított hatásköre mellett is túlságosan nagy hatalom maradt a kezében. 150