Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Nagy István: A választó polgárság testülete Budán a XVIII. században = Die "Genannte Bürgerschaft" Ofens im 18. Jahrhunderts 139-166
tisztújításon Sauttermeister Frigyest mégis csak 66 szavazattal, az 1709. évin Baiz János Keresztélyt pedig csak 75 szavazattal választották meg polgármesterré. 27 Ebből is látható, hogy a tisztújításokon 80—100 polgárnál több nemigen vehetett részt. A további adatok is azt tanúsítják, hogy a kétévenként megismétlődő polgármester- és bíróválasztások nagyon rendszertelenül és nagy összevisszaságban zajlottak le. Az 1723. évi királyi biztosi vizsgálatok alkalmával megállapították, hogy a restaurációkra a magisztrátus tetszése szerint hívta össze a polgárság kisebb vagy nagyobb hányadát, s a polgárok nem egyenként, hanem céhenként szavaztak, sőt nemegyszer közfelkiáltással választottak meg valakit polgármesterré, illetve bíróvá. 28 A polgármesteri és bírói tisztségeken kívül más állásokat ebben az időben nem töltöttek be választás útján. A szószólói tisztség betöltése körüli visszásságokra már rámutattunk. A megüresedett tanácsnoki állásokat is a polgárságnak kellett volna választás útján betöltenie, bár az 1703. évi kiváltságlevél ebben az esetben a tanács „általi választásról" intézkedik. 29 A tanács a kiváltságlevél rendelkezései szerint járt el, mert a megüresedett tanácsnoki állásokat rendszerint kinevezéssel töltötte be. 30 Ezt a polgárság nagyon sérelmezte. 31 A választó polgárságra tartozó egyéb önkormányzati teendőket (a tisztújításon túl) Budán ebben az időben — amint ezt a kamarai adminisztráció korában is tapasztaltuk <— ideiglenesen összeállított bizottságok látták el. Ezekben a bizottságokban a külső tanácstagokon kívül polgárok is részt vettek. A polgárokat szintén a tanács jelölte ki a bizottságokba, ami szintén csak a tanács hatalmát növelte. Nem egy esetben, fontosabb városi ügyek megbeszélésénél, nagyobb létszámú polgári választmányokat is összehívtak. így pl. 1715-ben a városi számadások ellenőrzésére kiküldött (tanácsnokokból, külső tanácsosokból és néhány polgárból álló) bizottság egy polgári választmány előtt számolt be vizsgálata eredményeiről. 32 1710-ben a katonai beszállásolás és a porció kivetése dolgában a magisztrátus rendeletére a vízivárosi bíró, a vízivárosi esküdtek és egy polgári választmány járt el. 33 Polgári választmányt hívtak össze pl. a várbeli vízművek helyreállításával kapcsolatos költségek, vagy pl. a Szentkereszt-kápolna alapításával kapcsolatos kérdések megtárgyalására. 34 A külső tanács függése a (belső) tanácstól, továbbá a polgárság egy állandó önkormányzati testületének, azaz a választó polgárságnak a hiánya Budán igen kedvezőtlen közállapotokat teremtett. A városi magisztrátus önkényuralmát így semmi sem fékezte, mindez nagy visszaélésekre adott alkalmat a városi igazgatás, a bíráskodás és a városi gazdálkodás terén. Főleg a városi gazdálkodásnál tapasztalható visszaélések váltották ki a polgárság s a kormányhatóságok egyre növekvő elégedetlenségét. Ezek a visszaélések döntő módon járultak hozzá, hogy Buda a török uralom után mindjobban eladósodott. A város eladósodása azonban lassanként oly nagy méreteket öltött, a polgárság és a magisztrátus közötti ellentétek annyira elfajultak, hogy a belső visszásságok és 10 Tanulmányok Budapest múltjából 145
