Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Nagy István: A választó polgárság testülete Budán a XVIII. században = Die "Genannte Bürgerschaft" Ofens im 18. Jahrhunderts 139-166

pártharcok az ország közvéleménye előtt is ismeretessé váltak. A tarthatatlan állapotok megszüntetése céljából a magyar kancellária és kamara 1722-ben a városi igazgatás, a bíráskodás, a polgárság s a magisztrátus közötti ellentétek, de főleg a városi pénzügyi gazdálkodás szigorú vizsgálatát rendelte el. A vizsgálatok s a vizsgálatokat követő királyi biztosi, illetve kormányhatósági rendeletek döntő változást hoztak a polgárság önkormányzati élete terén s végeredményben 1723-ban, illetve 1727-ben a választó polgárság testületének végleges kialakulását eredményezték.

35 A választó polgárság testületének megalakulása A rendkívüli időben (tehát nem tisztújítás alkalmával) Budára küldött királyi biztosok, báró Maholányi Tamás és Jeszenszky István kamarai tanácsosok a város életében tapasztalható bajok és ellentétek egyik fő okát a választó polgárság hiányában látták. Kzért mindjárt működésük kezdetén, 1722. november 23-án ennek az igen fontos kérdésnek a megoldásához fogtak hozzá. Budán ebben az időben igen zavaros volt a helyzet. A magisztrátus és a polgárság közötti viszály következtében a polgári és a tanácsi párt külön-külön szószólót választott magának, s a két párt a két szószóló vezetésével késhegyig menő harcot vívott egymással.

36 A királyi biztosok mindenekelőtt azt vizsgálták meg, hogy is áll Budán a külső tanács, illetve a választó polgárság ügye. A városi magisztrátus a választó polgárság hiányát leplezni igyekezvén a dolgot úgy tüntette fel, mintha Budán a külső tanács mellett százas polgárság (mint választó polgárság) is létezett volna, s ezért a királyi biztosoknak a polgárok és a külső tanács névsorával együtt a százas polgárság (mint önkormányzati testület) névsorát is benyújtotta. A névsor megvizsgálása, az állítólagos százas polgárság egyes tagjainak megkérdezése után kitűnt, hogy egyes választó polgárok nem is tudták, hogy ők a százas polgárság testületének tagjai, mások pedig, ha tudtak is erről, tisztségükre nem esküdtek fel. A további vizsgálat és a magisztrátushoz intézett kérdések után kiderült az, amit már eddig is ismertettünk, hogy Budán a polgárság képviseletének állandó testületeként 1723-ig csak külső tanács működött, s ennek tagjait sem a polgárság választotta, hanem a tanács nevezte ki. Megállapítván így a választó polgárság hiányát, a királyi biztosok a magisztrátussal együtt hozzáláttak a választó polgárságra alkalmas egyének kijelöléséhez. Ehhez a tanács által benyújtott polgár jegyzéket használták fel, amelyen 380 budai polgár neve szerepelt.

37 A magisztrátus a vizsgáló biztosok munkáját itt is akadályozni igyekezett. A következő napokban óvást emelt az előzőleg általa is jóváhagyott, a választó polgárságra alkalmasnak vélt egyének nevét tartalmazó névsor ellen azzal az indokkal, hogy egyes személyek a városi tanács ellen benyújtott panaszaik miatt a választó polgári tisztségre érdemtelenekké váltak. A tanács úgy vélte, hogy a panaszok kivizsgálásáig a százas polgárságot csak a tanács kinevezése útján lehet létrehozni. A királyi biztosok 146