Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Tóth András: Pest város lakosságának küzdelme az önkormányzatért, 1686-1705 = Kampf der Einwohnerschaft von Pest um die Selbstverwaltung, 1686-1705 103-138
eredményre. Ezért választotta a másodlagos módszert : az adóbevétel növelését az „adóalanyok" teljesítőképességének fokozása útján. 53 A kamarai igazgatóság — „savanyú a szőlő" alapon — a bizottsági jelentéssel mindenben egyetértett, csupán egy ponton nem (s ez teljesen érthető) : a tanácsi párt és Proberger teljes felmentésének kérdésében. Eelszólalása azonban nem járt eredménnyel : a Kohlbacher-féle ellenzék vezéreit (Kohlbacher, L,eistner, Eysserich, Riedt, Pressburger) szabadságvesztés helyett kompromisszumos megoldással súlyos pénzbüntetésre ítélték. Egy hónappal a vizsgálat befejezése után, 1699. március 27-én a polgárság választás útján Probergert emelte a bírói székbe a kamarai igazgatóság másik két jelöltjével, Herolddal és Nussbeckerrel szemben. Kamarássá a volt bíró Lehnert választották. Proberger bíróvá választásával — aki tisztét egyéves megszakítással egy évtizedig megőrizte — a város politikai helyzete nagyjából tisztázódott. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kamara a tanácsi-önkormányzati csoport mögött áll, s hogy az erővonalak összezavarása a személyi ellentétek mellett a kamarai igazgatóság mesterkedése nyomán következett be. A polgárság többsége is Proberger mögé állt, s amikor 1701-ben a kamarai igazgatóság még egy utolsó kísérletet tett az önkormányzati mozgalom letörésére, egységes polgári fronttal találta magát szemben. A tanács és a kamarai igazgatóság ellentéte természetesen a Fürstenbusch-bizottság döntése után sem enyhült. A kamarai igazgatóság mindent elkövetett, hogy megingott tekintélyét helyreállítsa. Ezt elsősorban a városi számadások ellenőrzésének erőltetésével akarta elérni. A tanács azonban ekkor már erősebb lábon állott. A bemutatást megtagadta azzal, hogy ez a tanács tekintélyét gyengíti. 54 Az igazgatóság Kohlbachert is újból mozgósította, aki hozzálátott a tanács gyalázásához, majd nyílt utcán tettleg megtámadta Probergert és Moselt. A tanács felháborodottan tiltakozik eljárása ellen s kifejti, hogy ha az elégtételt nem kapja meg, saját erejéből rendezi a kérdést. Mivel eredményt az igazgatóságnál nem értek el, a magyar kancellária elé terjesztették a kérdést s ezzel magyar s az udvari szervektől viszonylag legkevésbé függő dicasterium elé vitték a város belügyeit. Ugyanekkor jelzik a kancelláriának, hogy az 1699. évi ítélet végrehajtására nem került sor, ezért nőtt meg újra Kohlbacherék szarva. Végül Kohlbacher letartóztatását követelték. 55 Az ítélet végrehajtásának elmaradása valóban sok kellemetlenséget okozott. így például Iyeistner magyar nemességére hivatkozva tagadta meg a büntetés kifizetését. A tanács ezen a téren is igen határozottan lép fel : házkutatással és letartóztatással felel s I,eistnerék csak a kamarai igazgatóság erélyes fellépésére kerülnek szabadlábra. 56 Az ellentétek utolsó kirobbanására 1701 elején került sor. A kamarai igazgatóság ekkor kísérletet tett arra, hogy a tanácsi csoportot a város vezetéséből kiszorítsa. Amikor Proberger 1700 végén szabályosan, a polgári választmány előtt a bíróságról lemondott, időszerűvé vált a tisztújítás. Az igazgatóság közölte a tanáccsal, hogy ebből az alkalomból két új szenátori helyre öt jelöltet állít s elrendelte a szavazás megtartását. 125
