Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Tóth András: Pest város lakosságának küzdelme az önkormányzatért, 1686-1705 = Kampf der Einwohnerschaft von Pest um die Selbstverwaltung, 1686-1705 103-138

Az öt jelölt személye kihívást jelentett a tanácsi párt felé s egyúttal a Kohlbacher-féle ellenzéki csoport német vonalon való újraélesztését, jelentette. Az öt jelölt: Kohlbacher, Kehi kamarai sótiszt, az 1698-i panaszirat aláírásának egyik szervezője, L,eistner és Hof er szintén kamarai sótisztek a kamarai igazgatás mindenre kész szolgái, valamint Wilfersheimb Miklós császári élelmezési biztos. Az intézkedés indokolása is a. régi : a kamarai igazgatóság célja a városi közigazgatás megerősítése, a tanács tekintélyének biztosítása „literirt" és „capable" új tagokkal. A tanács a jelölés ellen azonnal tiltakozott jelezve, hogy a tanács önmagát egészíti ki, tanácsosok jelölését nem fogadja el. Álláspontját a közelmúlt eseményeiből tanulva határozott, elvi alapon fejtette ki„ mondván ,,das öfters munia senatorum von jenigen besser verrichtet werden, qui vulgarium negotiorum arcana ex usu quotidiano didicerunt, quam qui oleum et operám in libris imftenderunt" .

57 Kz már az iparos polgárság erélyes hangja, szemben azokkal, akik a városi funkcióra való alkalmasság egyedüli mértékét a nemesi jellegű jogvégzettségben látták. A választás parancsszóra mégis megtörtént. Wilfersheimb kapta a legtöbb szavazatot, mint akit a polgárság a jelöltek közül egyedül volt hajlandó elfogadni. A kamarai igazgatóság ennek ellenére — nyílt kihívással — I^eistnert és Hofert nevezte ki tanácsossá. A polgárság erre tiltakozását jelentette be s kilátásba helyezte, hogy felsőbb szervekhez fordul. A kamarai igazgatóság parancsára a tanács a tiltakozók névsorát kiadta az igazgatóságnak, mire ez elrendelte letartóztatásukat. A vélemények gyökeres átalakulására jellemző, hogy az igazgatóság két régi kipróbált híve, Herold bíró már a tanácsi párt oldalán küzdött, s hogy Bysserich is a letartóztatottak között volt. Végül a tanács megtette a szükséges lépéseket a bécsi kormányszerveknél. A tanács bécsi ágensét, Stroblt bízták meg a lehetőségek felderítésével. Stróbl helyeselte a város eljárását, azonban írásos dokumentumokat és szenvedélytől mentes óvatosságot javasolt. A kamarai igazgatóság a tanács határozott elvi állásfoglalása és az általános polgári felzúdulás láttára visszakozót fújt. 1701. február 12-én rendeletet adott ki, melyben a szenátorok választását teljesen a tanács jogkörébe adta át s csak a megerősítést tartotta fent magának. Ugyanekkor végleg megszüntette a bíró és a tanácsosok adómentességét s számukra fizetést állapított meg. A számadások bemutatásának régen vitás kérdésében úgy intézkedett, hogy azokat nem kell többé az igazgatóságnak bemutatni, hanem a kamarai igazgatóság képviselőjének jelenlétében kell letárgyalni. A tanács azonban az engedmények ellenére sem tette le a fegyvert. Panaszt tett a kamaránál az erőszakolt választás miatt. A viszály végül is azzal zárult le, hogy a bebörtönzött polgárokat szabadon engedték, majd egy év múlva — két esztendőre! — újból Proberger foglalta el a bírói széket. 126