Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56
FÜGEDI ERIK Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán Kereken nyolcvan esztendeje annak, hogy Salamon Ferenc fővárosunk történetének keretén belül Óbuda középkori fejlődését is megrajzolta. Az azóta eltelt esztendők alatt történettudományunk általános fejlődése, forrásanyagunk hozzáférhetőbbé tétele és az egymást követő monográfiák Salamon munkáját elavulttá tették. Elsősorban emiatt érdemli meg Óbuda, hogy újra foglalkozzunk múltjával. Szükségesnek látszott a város középkori fejlődésének vizsgálata az általános magyar városfejlődés szempontjából is. Egyik legkorábbi városképződményünkről van szó, és Óbuda nemcsak a három város, Buda, Pest és Óbuda, történetét viheti előbbre, hanem értékes vonásokkal gazdagíthatja a magyar városok kialakulásának általános képét is. Ezekhez az indítékokhoz még egy gyakorlati meggondolás is járult. Fővárosunk III. kerületének topográfiai feldolgozása küszöbön áll. Reméljük, hogy ez a munka egyben kisebb ásatásokat is lehetővé tesz, s nem közömbös, hogy ezeknek megindulásakor a történettudomány álláspontja világosan áll-e az ásatásokat végző régészek előtt vagy sem? Ebből a szempontból tekintve célunk annak a történészek és régészek közti együttműködésnek szolgálata, amelynek segítségével külföldön a várostörténeti kutatások nem egy helyen komoly eredményt értek el. A rendelkezésre álló forrásanyag sajnos igen sovány. Nemcsak Óbuda városi levéltára pusztult el teljesen a török hódoltság idejében, hanem a budai prépostság irataiból is csak a legfontosabb jogbiztosító oklevelek maradtak fenn, a gazdasági iratok azonban nem. így tulajdonképpen a prépostság, a klarisszák és a margitszigeti apácák okleveles anyagán kívül csupán szerencsés véletlen folytán megmaradt töredékekkel kell megelégednünk, s ezek felhasználását is megnehezíti az a tény, hogy a török alóli fölszabadítás után németek betelepítésével Óbudán is megszakadt a helyi hagyomány. Nem sokkal jobb a helyzet a tárgyi emlékek terén sem. A régészeti kutatások az épületekkel fedett városi területen nem haladhattak tervszerűen, még a római tábor és város feltárását sem sikerült keresztülvinni. A laikus emellett nem tud megszabadulni attól a gyanújától, hogy az első világháborúig folytatott ásatások és leletmentések során túlságosan a római kori emlékekre irányult a figyelem, a középkoriakra csak akkor figyeltek fel, ha azok reprezentatív jellegűek voltak. 7
