Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

Ilyen körülmények közt a történész ma csak úgy tudja megrajzolni a város fejlődését és hanyatlását, ha a rendelkezésére álló adatok pontos megvizsgálása mellett figyelembe veszi az általános fejlődésből levonható következtetéseket. Ezt az utat követtük mi is, talán nem egészen eredménytelenül. I. Óbuda középkori topográfiája Középkori városaink elhelyezkedését és későbbi fejlődését nem egy szempontból földrajzi helyzetük határozta meg. A római birodalom Aquincuma és a középkori Magyarország királynéi székhelye, Óbuda a Duna mellett, a folyó és a tőle nyugatra fekvő hegyek közt épült fel. A tájat nyugatról határoló hegyek kelet felé nyitott lejtőin a középkorban szőlőskerteket telepítettek, a magasabb hegyeket erdők borították. Az újkori városrendezések és a Duna-part feltöltése előtt, a középkorban a hegyek és a Duna között keskeny (a mainál keskenyebb) földsáv terült el. Ez a földsáv déli irányban fokozatosan keskenyedett, s a mai Császárfürdőnél a Duna közvetlenül a hegyek lábát érintette. A hegyekről a Duna felé lefutó patakok ezen a háromszög alakú földsávon kiterjedt mocsarakat alkottak, amelyek a hegyek lába és a római vízvezeték közötti területet foglalták el. A hegyek tehát földművelésre alkalmasak voltak, de a hegyek lábánál fekvő síkság csak részben volt erre használható. A mocsaras és vizes rétek valószínűleg jobban kedveztek az állattenyésztésnek. A táj keleti határát alkotó Duna a Visegrádi szoros után lassú, kanyargós folyammá válva több mederre szakadt, s Óbuda mellett is kisebb-nagyobb szigeteket alkotott. A legnagyobb ezek közül a mai Hajógyári sziget, amely a középkor folyamán talán még egybefüggő területet alkotott,

1 s a szigetet ma elválasztó Duna-ág még nem volt meg. A sziget és a város közötti folyóág sodra kisebb, így ez az ág talán már a római korban is alkalmas kikötőhelyet biztosított a dunai hajók számára.

2 A bal part és a Hajógyári sziget közötti Duna-ágban ezen kívül még egy kisebb sziget is volt, amelyet Fürdőszigetnek neveztek. Ezektől délre a középkori Nyulak szigete osztotta ketté a Dunát. A folyónak ez a mai Margithíd és a Hajógyári sziget északi csúcsa közötti területe még a primitív hajózási viszonyok közt is kényelmes átkelőhelyet biztosított, s a Duna, amellett, hogy elsőrendű halászóhely volt, természetes földrajzi útvonalak összekötőjévé is vált ezen a szakaszon. A Nagyalföld steppe jellegű földrajzi tája és a Dunántúl dombjai találkoztak itt egymással. Az ürömi völgyben Esztergom felé vezető és a dél felé. Fehérvár felé vezető természetes útvonalakat kapcsolta össze ez a dunai átkelőszakasz részben az Alfölddel, részben az északkeleti Felvidékkel. Az átkelésre alkalmas terület azonban nem egy pontra korlátozódott, hanem hosszú, több kilométeres szakasz nyújtott kedvező átkelési lehetőségeket. Ennek következtében Óbuda n«m az egyetlen alkalmas 8