Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

leszállítással. 1876. május 3-án került sor e súlyos kényszerintézkedésre. Az igazgatóság előterjesztésére a közgyűlés elhatározta, hogy egyrészről a társulat részvényeinek névértékét 100 forinttal csökkenti, másrészről 200 db visszavásárolt részvényt megsemmisít, vagyis az alap-' tőkét 4800 db 400 forintos részvény által képviselt 1 920 000 forintra kisebbíti. Úgy látszott, hogy a Ganz-cég hanyatlása feltartóztathatatlan: a részvények árfolyama 1872 óta évenként átlag 100—150 forintot esett : 1872 végén 490 1873 " 360 1874 " 280 1875 " 140 1876 " 120 forintos színvonalon állt. Érthető, ha ebben a légkörben nagyfokú izgatottság vett erőt a részvényeseken, s akadtak olyanok, akik névtelen röpiratban kárhoztatták a vállalatvezetést. Pedig az igazgatóság kétségtelenül rendkívüli lelkiismeretességgel, szakszerűséggel és kitartással alkalmazkodott a válságkorszak követelményeihez : nemcsak a tényleges veszteségektől és a munkabeszüntetés csapásától óvta meg a gyárat, hanem megtalálta számára a fölemelkedés eszközeit is. Az annyira tragikusnak látszó 1875-ös év tulajdonképpen már kezdete volt egy új fejlődési időszaknak. A kibontakozás útjának felismerése s a vállalatnak erre való rávezetése főleg Mechwart érdeme. Az ő kitűnő üzleti tájékozódó képessége, műszaki zsenialitása és hatalmas akaratereje nélkül a bukás aligha lett volna elkerülhető. Most tűnt ki, hogy Ganz Ábrahám szellemi örökségének ő az igazi letéteményese. A nagy alapító másik két munkatársa, Eichleiter és Keller nem tudott megbirkózni a válság rémeivel. Egyikük sem hitte, hogy a vállalat túléli a páratlan gazdasági depressziót : 1875 májusában mindketten lemondtak állásukról és véglegesen elhagyták Magyarországot. Mechwart magára maradt. Egyedül is vállalkozott a gyárüzlet vezetésére, illetve felemelésére. Csaknem ugyanolyan feladatok előtt állt, mint húsz egynéhány évvel korábban Ganz Ábrahám. Neki is kettős problémát kellett megoldania : egyrészt piacot keresni, mely az adott viszonyok között is alkalmas öntvény- vagy gépáruk tömeges felvételére, helyesebben : olyan szükségleteket felismerni, amelyeknek kielégítéséről az európai öntő-, illetve gépipar még nem gondoskodott ; másrészt megfelelő műszaki találmánnyal egyeduralmat biztosítani a kiszemelt iparcikk gyártásának. Mechwart nagyszerűen megoldotta e feladatokat. Új piacként azt az iparágat szemelte ki, amelyre Széchenyi elgondolása szerint Ganz Ábrahám az első pesti öntő- és gépműhelyt alapozta, s amely a Ganz-gyárnak az 1850—60-as években is mellékes megrendelője volt, ti. a malomipart. Elhatározása a viszonyok tiszta látásából fakadt. A válságsújtotta gazdasági életet vizsgálva észrevette, hogy a mezőgazdasági iparok s különösen a malomipar jóval könnyebben viseli a megpróbáltatásokat, mint egyéb iparágak. Hisz Magyarországon 383