Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458
a válság mélypontján is majd 25 000 különféle malom, köztük 492 gőzmalom volt üzemben. Másrészről meglátta azt is, hogy az őrlőtechnikának az 1830—40-es években megindult fejlődése világszerte megakadt. A Sulzberger-, illetve a Buchholtz-f éle hengerőrlés nem tudott uralkodóvá válni. Magyarországon 1851 és 1873 között csak tíz hengerüzemű nagyipari malom létesült. Kézenfekvő volt tehát számára a következtetés : a hengerőrlés azért nem jutott nagyobb jelentőségre, mert az eddigi feltalálóknak nem sikerült a műszaki és gazdaságossági kívánalmaknak megfelelő berendezést szerkeszteniök. így érlelődött meg benne a hengerszék tökéletesítésének szándéka. A mérnöki munkának ez a területe nem volt ismeretlen előtte. A malomberendező szakmában már Ganz Ábrahám üzemében —• értékes gyakorlati tapasztalatokat szerzett. De különleges érdeklődést tanúsított a hengerszerkezetek iránt általában. A bécsi világkiállításon például egy hidraulikus nyomású mángorló gép találmányával hívta fel magára a szakkörök figyelmét. Komoly tájékozottsággal és felkészültséggel kezdett tehát hozzá a hengerszék-kérdés tanulmányozásához. Érdeklődésének középpontjában Friedrich Wegmann svájci malommérnök őrlőkészüléke állt. E szerkezet — mely az 1873-i bécsi kiállításon került bemutatásra — legújabb továbbfejlesztése volt a Sulzberger-féle hengerszéknek, s akkoriban már több itáliai, svájci és budapesti malomban kipróbálás alatt ált. Mechwart, miután meggyőződött róla, hogy Wegmann hengerszéke alapul szolgálhat tervei megvalósításának, javaslatot tett vállalata igazgatóságának a találmány gyártási jogának megszerzésére. (30. kép.) Ekkoriban történt ugyanis, hogy Wegmann felkínálta a Monarchia területére szabadalmát egy budapesti malomcsoportnak, de az általa kért túl magasnak tartott váltságösszeg miatt visszautasításra talált. A Ganz-gyár vezetősége másként gondolkozott : 1874. augusztus 31-én megvásárolta a szóban forgó gyártási jogot. Mechwart most már munkához láthatott. Először az őrlőszék hengeranyagát változtatta meg : a Wegmann által alkalmazott porcelánhengereket kéregöntésü vashengerekkel helyettesítette. Ez a változtatás önmagában nem volt eredeti gondolat, hiszen kezdetlegesen rovátkolt kéregöntésü malomhengereket már Ganz Ábrahám is készített az ötvenes évek elejétől kezdve. A lényeges Mechwart-féle újítást a hengereknek az a különleges rovátkolása (magas emelkedésű spirál rovátkolás) jelentette, amely alkalmassá tette a hengerszéket az ún. magasőrlésnek (a gabonaszemek kifogástalan töretésének) elvégzésére. Ezt a feladatot idáig sem a kőjáratú, sem a hengermalmok nem tudták tökéletesen elvégezni. A kérdés megoldása mind elméleti, mind gyakorlati tekintetben (ti. a hengerek iparszerű megmunkálásának tekintetében) nagy nehézségekbe ütközött. Mechwart azonban aránylag rövid idő alatt, 1875 elejére megbirkózott vele. Korszakos jelentőségű találmánya 1876 márciusában nyerte el a magyar és osztrák szabadalmat. A kitűzött célt tehát sikerült elérni. A Ganz-gyár különleges hengergyártása szilárd alapot nyert, s ezáltal létrejöhetett egy olyan üzletág, 384