Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

férjezett Benzné és Borbála, férjezett Hausserné húgaira hagyta. Űgy vélte, hogy Jakab, a kereskedelmi szakember és Konrád, a gyakorlati technikus, vállvetve képesek lesznek a vállalat fentartására és továbbvezetésére. Terve azonban nem valósulhatott meg, mert tragikus halála idején már sem Jakab, sem Konrád nem volt életben. így a nagyszerű örökség a szakértelem nélküli testvérekre, s Jakab kiskorú gyermekeire szállt. Az új tulajdonosok nehéz helyzetbe kerültek. Választaniuk kellett : vagy Magyarországra jönnek s kellő tájékozódás után átveszik a vállalat vezetését, vagy Svájcban maradnak s megbízott szakértőkkel folytatják a gyárüzletet. Az utóbbi megoldás mellett döntöttek. Alig két héttel Ganz halála után, 1867. dec 22-én Budán társasági szerződést kötöttek az alapító bizalmas munkatársaival, Eichleiterrel, Kellerrel és Mechwarttal, rájuk bízván a közvetlen üzlet- és üzemvezetést. Az előbbit nyilvános, az utóbbi kettőt csendes üzlettársukká fogadták, s a „Ganz és Társa" cég elnevezést vették fel. Az üzleti ügyekben való kizárólagos rendelkezés és a cégjegyzés jogával Eichleitert, a per procura jegyzésével Kellert ruházták fel. A törzsvagyon tulajdonjogát maguknak tartották fenn, társaiknak jövedelmi részesedést biztosítottak. A nyereség-felosztásra nézve a következő megállapodást létesítették : a tiszta nyereség 10%-a egy tartalékalap képzésére fordítandó mindaddig, amíg ennek összege a 100 000 forintot eléri. A fennmaradó összeg 60%-a a vállalat tulajdonosa, 22%-a Eichleiter, 10%-a Keller, 8%-a pedig Mechwart részesedésének tekintendő. A vállalat tőkeellátása érdekében azonban valamennyien kötelezték magukat nyereségrészüknek 5%-os kamattérítés mellett az üzletben való bennhagyására. Személyes ellátás céljaira a tulajdonosok legfeljebb 18 000, Eichleiter 6000, a csendestársak pedig 3000—3000 forintot vehettek fel évenkint. A szerződés tíz évre szólt ; a tulajdonosok vagy Eichleiter részéről való esetleges felbontást öt éves, a csendestársak kilépését pedig egy éves előzetes, felmondáshoz kötötték. Pár nap múlva, december 30-án a pesti váltótörvényszék a cégváltozást bejegyezte a kereskedelmi egyéni cégek jegyzékébe, a vállalat újévtől újjászervezett formában működött. * A kiegyezés új helyzetet teremtett a magyar gazdasági életben. Részben megszűnt az ország gyarmati kiszolgáltatottsága Ausztriával szemben, eltűntek a legkirívóbb mesterséges akadályok, amelyeket a Habsburg-abszolutizmus gazdasági fejlődésünk útjába állított. Teljes gazdasági önállóságot persze a kompromisszum-jellegű kiegyezés nem hozott : a közös vámterület fennmaradása továbbra is határt és irányt szabott az ipari forradalom kibontakozásának, s hátráltatólag hatott az 1848-as elvetélt polgári forradalomból átmentett feudális maradványok fenntartása is. így tőkés fejlődésünk alkalmazkodásra kényszerült mind az osztrák ipar, mind a magyar nagybirtok érdekeivel szemben, csakis ezekkel összhangban érvényesülhetett. Ennek ellenére 1867-ben korszakos jelentőségű gazdasági átalakulás indult meg, a „magyar 377