Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Kubinyi András: A kincstári személyzet a XV. század második felében = Le personnel de la trésorerie a la fin du XVe siecle 25-49
-természetesen a pénzügyigazgatásra is. Élénk fényt vet erre Bornemisza János volt alkincstartó 1490. július 30-án kelt oklevele. 21 Bornemisza, Nagylucsei Orbán kincstartó familiárisa, jegyzője, titkára, majd alkincstartója volt. 22 Kimondja oklevelében, hogy ura őt, mivel ellene és az ország ellen számos kihágást és bűnt követett el, amit Corvin János levele és több hitelt érdemlő személy tanúsága bebizonyított, elfogatta és —ha püspöki méltósága ebben meg nem akadályozta volna — halálbüntetéssel kellett volna sújtania. Később a főpapok, főurak és Buda polgárainak közbenjárására szabadon bocsátotta azzal, hogy Bornemisza tizenhat nap alatt átadja neki birtokai egy részét. Erre kezességet vállal Bochkay Péter, Csányi Miklós és Rajki Miklós 3000 forint erejéig, amelyre birtokaikat kötik le. Végül kötelezi magát, hogy senkinek sem fog ura akarata -ellen szolgálni. Az oklevelet saját és kezesei pecsétjével látja el. Ulászló király 1490. október 28-án átírva ezt az oklevelet, elmondja, hogy Bornemisza urát, Orbán kincstartót hálátlanul elárulta és rossz hírét költötte, ura őt jogosan börtönbe záratta, és noha familiárisának ellene elkövetett súlyos bűneit szigorúbban kellett volna megbosszulnia, mégis Bochkay, Csányi és Rajki kérésére a Bornemisza oklevelében foglalt feltételek mellett szabadon bocsátotta, A két oklevél eltérést mutat. Bornemisza szerint ura és az ország ellen követett el bűnöket. Bz utóbbiról nem beszél a király, de pontosan meghatározza a familiárisnak ura ellen elkövetett vétkét. 23 Tehát — akár fennállott az ország (értsd : a Nagylucsei vezetése alatt álló párt) ellen elkövetett bűncselekmény, akár nem — az uralkodó elismerte a dominus azon jogát, hogy nemes familiárisát a király oklevelében foglalt bűnök esetén elfoghassa, 24 sőt reá súlyosabb büntetést is kiszabhasson. Bzt a súlyosabb büntetést Bornemisza meg is nevezi : halálbüntetés. Mivel azonban a király ezt nem említi kifejezetten, valószínűnek vehetjük, hogy a magánbíráskodás által kimondott halálbüntetéshez nem járult volna hozzá. 25 A dominus csak szabályszerű eljárás alapján ítélhette el familiárisát. 26 Valószínűleg társasbíróság, „hűbérúri szék" működött itt is, amelyen a többi familiárisával együtt ítélkezett a szenior. 27 A Bornemisza-ügyben, úgy látszik, tanúkihallgatást, sőt okleveles bizonyítást is alkalmaztak. Érdekes Bochkayék szerepe is. (Itt is ellentmondás van : Bornemisza oklevele szerint csak kezesei, míg a király szerint az ő közbenjárásukra engedi ki Orbán.) Tudjuk, hogy kapcsolatban állottak a kincstárral, éppen ebben az évben. Valószínűleg éppen Bornemisza familiarisai voltak (aki ekkor alkincstartó volt). 28 Bz esetben adatunk is bizonyítja azt a tényt, hogy a familiárisoknak urukért kezességet kellett vállalniuk. 29 Az oklevél még arra is támpontot nyújt, hogy a dominus-familiaris viszony megszűnte után is érvényben marad az egyszer letett hűségeskü : ura akarata ellenére másnak nem szolgálhat. Persze lehet, hogy csak az ítélet rendelte ezt el. Bornemisza kiszabadulása után valóban átadta a szóban forgó birtokokat, de nem bízott meg volt gazdájában, és állítólag 27
