Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Kubinyi András: A kincstári személyzet a XV. század második felében = Le personnel de la trésorerie a la fin du XVe siecle 25-49

18 Neheziger Sebold Kassa és Bártfa adóját szedi 1476—77-ben. Teleki XI. 569. Bártfa 1997, 1999, 2019. sz. Ugyanakkor kassai harmincados : uo. 2021. sz. Utóda Kanczaler János : 1481-ben harmincados : Történelmi Tár. (TT.) 1902. 350. Bártfa 2204, 2206. sz. 1483: Iványi Béla: Fperjes szabad királyi város levéltára. 604. sz.stb. Adót szed a felvidéki városokban : TT. 1902. 354. Bártfa 2233, 2234. sz. stb. Az erdélyi sókamaraispánok rendszeresen szedik az adót Erdélyben és a szászoknál, pl. Nagy Balázs 1492—94. Oly. Filmtár (FT) Beszterce város levéltára. (Továbbiakban : Beszterce) 171, 188. Quellen zur Geschichte Siebenbürgens (továbbiakban Quellen Sieb.) I. Nagy-Szeben 1880. 159, 168, 176. — Istvánffy István : 1494—1495, erdélyi sókamarás : Engel 49, 78, 126 — egyben erdélyi adószedő : uo. 38, 149, Vidéki kamarások közül : Gyulay Gáspár és Tolnai Máté külsőszolnoki sókamarások (uo. 150) a megye adószedői 1494 és 1495-ben : uo. 25, 130. 19 1485-ben Zalában az adószedő az odavaló Pulai Ozsvát. Holub i. m. 291. A kincstartó fizette akkor is az adószedőket, amikor a rendek választották : 1474: 5. te. 20 Szekfü i. m.-vén kívül Mályusz : Társadalom 318. skk. Bonis György, Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Kolozsvár é. n. 217. skk. 21 Dl. 19665. 22 L- idézett előtanulmányom 53. old. 140. j. 23 A familiáris szolgálatba lépésekor ünnepélyes esküt tesz, hogy dominusa ellen sem szóval, sem tanáccsal, sem tettel nem vétkezik. Mályusz : Társadalom, 324. 24 Hogy a nemes familiárist ura elfoghatja, azt Mátyás levele Pálóczy Istvánhoz Bekény Ágoston érdekében is bizonyítja. Mályusz: Társadalom 415. old. 61. j. Bónis: Hűbériség, 299. 26 Mályusz szerint a dominus nem ítélhette nemes familiárisát fej- és jószágvesztésre. (Társadalom, 330.) A Bónisnál felhozott adatok között azonban erre is találunk példát : Bánffy László ítéli halálra egyik nemes szolgáját. (Hűbériség, 299.) Úgy látszik azonban, hogy a király valóban nemigen ismerte el a nagyuraknak erre irányuló, meglevő, de valószínűleg a legritkább esetben érvényesülő jogigényét. 26 Thuz Jánost proskribálják, mert ,,sine iudicio" vakíttatta meg familiarisait, vö. Bónis: Hűbériség, 299. 27 Mályusz feltevése (Társadalom, 329), amit Bónis is elfogad, (idézett hely.) 28

1,. 17. j. A kincstárban is megvolt a ,,hűbéri piramis". A sókamaraispán familiarisai voltak pl. az alkamarások. (Vö. Szekfû i. m. 98 skk.) Adataink ugyan azt bizonyítják, hogy az adószedők magának a kincstartónak az emberei voltak, de azért nem lehetetlen, hogy időnként az alkincstartótól függtek. 29 Vö. Bónis : Hűbériség, 245. 30 Ahogy egy tanúvallatási jegyzőkönyv elmondja : Dl. 19840. 31 Bűzért elkobozzák birtokait : Dl. 19719, 19739. Belefoglalják a Miksával kötött békébe is : Katona, Stephanus, História eritica regum Hungáriáé XVII. 228. Vö. még Dl. 19839. 32 Dl. 19840. 33 Dl. 19839. 34 Quellen zur Geschichte der Stadt Wien (Továbbiakban : Quellen Wien.) II/3. 4352. Pekch ura halála után a király szolgálatába lépett. 1479-ben Szklabina vár királyi várnagya. (Ol. Fkgy. Révay es. lt. Litt. fam. Justh, F. I. nr. 1.) 36 Dl. 59783. 36 D. 17. j. 37 Az 1397, évi Verebi-féle sókamaraszabályzat is kimondja, hogyha a kamaraispán vagy familiarisai sót szállítanak valahova az országba, ez a só harmincad- és vámmentes. A sót nyilván fizetésképpen kapták. A szabályzatot kiadta Wenzel Gusztáv, Magyarország bányászatának kritikai története. Bp. 1880, 436—9. 1516-ban, amikor Perényi Gábornak bérbe adják a máramarosi sóbányák felét, az ez alkalommal kiadott kamarakezelési szabályzat kimondja, hogy Perényi 38