Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Kubinyi András: A kincstári személyzet a XV. század második felében = Le personnel de la trésorerie a la fin du XVe siecle 25-49

,, habere possit suos officiales in tantis sallariis et victualibus, quanta officialibus thezaurarii nostri" fizetnek. (Dl. 71145) Ezek szerint fizetést és élelmezést kaptak. 38 Az Ernuszt számadáskönyvben a megyék adójánál stereotip szöveg : dicatores pro expensis et sallariis eorum habuerunt. Vö. még Hóman i. m. 208—9. 39 Vö. Bónis, Hűbériség, 234—5. 40 Dl. 45955. Egyébként Bajoni volt királyi alkincstartó, harmincad- és pénzverőkamaraispán. Maingos szintén szerepel kincstári ügyben is. 41 Pl. Szekfü i. m. 86 skk. 42 L. 17. j. Fadant (1. ott.) a Muraközben nagybirtokos püspök először valószínűleg családi birtokai kezelésében tanulta meg értékelni. Kincstartó korában a birtokkezelésben bevált familiárist közhivatali funkcióval látta el. 43 Hóman i. m. 208. 44 Mályusz, Társadalom, 322. 45 Csak a tanulmányunk számára lényeges adatokat közöljük : nem akarjuk életrajzukat megírni. 46 Relator Hunyadi oklevélen : Teleki X. 345. Klebelsberg Emlékkönyv Lukinich Imre szerkesztésében. Bp. 1925, 298. 47 Csánki II. 699. 48 Theiner, Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia, II. Róma 1860, 324. 49 1459 elején már volt kincstartó. Kovachich M. G. Vestigia comitiorum. . . Buda 1790, 353. 1465-ben sóügyben relator: OL. Ft. Pozsony város levéltára (Továbbiakban : Pozsony) 1875 és Beszterce 70. 1466-ban harmincad ügyben intézkedik: Pozsony 4716. 1465-ben a zágrábi harmincados az ő familiarisa: Tkalció J. B., Monumenta historica. . . civitatis Zagrabiae. . II. 305—6. Ezért írja aztán róla Bonfini, hogy évekig viselte a kincstartóságot. Antonius de Bonfinis Rerum ungaricarum decades, ediderunt J. Fógel, B. Iványi et L. Juhász. Tomus IV. Pars I. Bp. 1941, 105. 50 Ifj. Szentpétery Imre, A tárnoki télőszék kialakulása. Századok. 1934. Pótfüzet. 522. 61 Zichy X. 83, 88. Zápolyai mint kamaraispán valószínűleg Thuz familiarisa volt. 52 Wenzeli. m. 163. 2. j. Madzsar i. m. 70—71. 53 Huszti József, Janus Pannonius. Pécs 1931, 396. 37. j. A két Thuz jó barátságban volt Janus mellett, Vitézzel is; Gerézdi Rábán, Egy magyar humanista: Váradi Péter. (Klny. a Magyarságtudomány I. évf. 3. számából) 324. 54 Nagybányai kamaraispán : TT. 1898, 577 sk, Zichy X. 14. Kapvinai> Stephanus, Hungarica Diplomatica. . Pars II. Vindobonae MDCCLXXI. 367. Sókamaraispán : Teleki : X. 613. OL. Ft. Dés város levéltára. 1458. augusztus 24. 55 1469-ben Tordai Lőrinc deák néven szerepel. Dl. 16812. 66 Dl. 45042. 8í Teleki X. 641. 58 Zichy X. 280. Teleki XI. 62. stb. 59 Teleki XI. 90. 60 Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde (Archiv) VI. 187. Pozsony 1863. 61 Huszti i. m. Legújabban Janus Pannonius válogatott versei. Gerézdi Rábán : Bevezetés. Bp. 1953, 5—30. 62 Janus kincstartóságára csak egy adatunk van. 1468 végén a bártfaiak egyik falujuk ügyében Ernuszthoz fordulnak, aki azonban felvilágosítja őket, Itogy ez nem a lucrum camerae, hanem rendkívüli adó, „Que ad me non pertinet, sed ad dominum episcopum Quinqueecclesiensem, regie maiestatis summum thesaurarium" (1468. december 8.) Bártfa 1760. sz. Senkinek sem tűnt fel eddig, hogy ez az adat Janusra vonatkozik. Ezt először előtanulmányomban mutattam ki (32. o.) amelyet Gerézdi már felhasználhatott Janus életrajzában (14.) Nehézséget okoz azonban, hogy Ernusztot, Janus utódát egy adat már 1467-ben királyi kincstartónak nevezi {Quellen Sieb. 7. 8. 1467. október 25-én), ugyanakkor azonban 39