Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196
hazainál élő zsellérek egyre fokozódó figyelemmel fordultak a város határának művelhető, hasznosítható részei felé. Újrakezdték a földművelést, építeni kezdték az elpusztult majorságokat, folytatták a kőbányai szőlők telepítését, kaszálták a réteket és legeltették állataikat. A város lakossága egyre növekedett. Míg 1715-ben csak 188 házat írtak össze a városban, 61 ez a szám 1720-ban már 366-ra emelkedett. 62 A város növekvő lakossága 1730 körül már nem fért el a város falai között, s ekkor alakult a városi tanács kezdeményezésére Pest első újkori külvárosi települése, a mai Józsefváros területén volt I,erchenfeld. 63 1735-ben már 526 ház volt a Belvárosban és 171 a város falain kívül. 64 1746-ra a város házainak száma 854-re emelkedett. 65 A háztulajdonosokon kívül 1735-ben 467, 1746-ban pedig 623 lakót írtak össze. A lakosság számára vonatkozólag ebből az időből nincsenek adataink, a házak és a lakók számának növekedése alapján azonban az 1715-ös 1200—1300 lakossal szemben 66 1746-ban kb. 5—6000-re becsülhető Pest városának lélekszáma. Mekkora és milyen volt az a terület, amelyet a növekvő számú lakos^ ság mezőgazdasági művelés alá vehetett ? A határ nagyságára vonatkozó adataink a XVIII. század elejéről nincsenek, s nem is lehetnek, mivel a város határa sem volt pontosan kijelölve. A pesti határ déli részének hovatartozása a Rákóczi-szabadságharc után még évtizedekig vitás volt, s a vitatkozó felek a Pest vármegyei törvényszék előtt többször megkísérelték a maguk igazának bizonyítását — eredménytelenül. Először Beniczky István cinkotai földesúr indított pert Pest városa ellen, 1720. június 20-án. 67 Beniczky a Rákos patakig kívánta Cinkota határát kitolni. A per folyamán a tanúk egész sorát hallgatták ki — több alkalommal is, de eredményt nem tudtak elérni. A város továbbra is birtokában tar^ totta a Rákos patak mindkét partját. A város Gubacs és Szentlőrinc felé való határának kijelölése 1724ben vált aktuálissá, mikor az addig a pestiek által bérelt pusztákat Szeleczky Márton Pest megyei alispán vette bérbe a Wathay-családtól. 68 Bz természetesen nem végleges megoldás volt, hanem valószínűleg csak barátságos megegyezés a bérlő Szeleczky és Pest városa között, mert a tulajdonos Wathay-család bele sem szólt a határmegállapításba. 1730tól kezdve ismét a pestiek bérelték ezeket a pusztákat (s még hozzájuk Péterit is). Az 1724-ben megállapított határ ekkor feleslegessé vált. 1732-től kezdve Gubacs és Szentlőrinc tulajdonosa Grassalkovich Antal lett, 69 aki nagy birtokszervezési munkája során hamarosan alkalmat kerített arra, hogy a puszták árendálása ellenére azoknak Pest felé való határait megállapítsa. 1735. szeptember 26-án Pest városa ellen határkiigazítási pert indított, s ez sok huzavona után — ugyanis egyik félnek a kezében sem voltak perdöntő bizonyítékok 1738. december 23-án barátságos megegyezéssel végződött. Grassalkovich elállott a per folytatásától és elismerte Pest birtok jogát a megállapított új határvonal által a gubacsi és szentlőrinci pusztákról levágott területekre nézve. Pest városa pedig a Grassalkovichok pesti házát mentesítette a közterhek alól éS fizetett készpénzben egyszer s mindenkorra 2000 forintot. A megállapí10 Tanulmányok Budapest múltjából 145
