Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

tott határ a csepeli Dunaágtól kezdve a keresztúri határig a mai IX!. é

s X. kerület déli határainak felel meg.

70 Még mielőtt Pest városa Grassalkovich Antallal megegyezett volna, 1738. június 16-án Beniczky Tamás cinkotai földesúr a cinkotai határ megállapítása tárgyában pert indított, ekkor már Grassalkovich Antal és Pest városa ellen.

71 Beniczky nem tudta célját elérni. Az 1743. november 18-án befejeződött per a Pest és Cinkota között levő határt a mai formájában állapította meg. A Rákos mindkét partja ezzel a város végleges tulajdonába került. A határ északi részét az 1695-ös és az 1703-as határjárások eredményeképpen békésen bírta Pest városa. 1747. szeptember 7-én azonban Pest városa a megyei törvényszék előtt pert indított Újfalussy Ulászló ellen a Káposztásmegyer, Palota és Pest között levő határoknak részben megújítása, részben újra való kijelölése tárgyában. A határkiigazítás során Pest város határát itt kissé északabbra tolták.

72 — Az 1738-as, 1743-as és 1747-es határmegállapítások következtében meghúzott határok 1950-ig érvényben maradtak. Pest város területe — kisebb, lényegtelen változásoktól eltekintve — 15 597 katasztrális hold.

73 Ebből a Belváros területe alig 130 katasztrális holdat tesz ki,

74 tehát a XVIII. század elején, a külvárosi építkezések megindulása előtt, kereken csaknem 15 450 katasztrális hold állott a lakosság rendelkezésére mezőgazdálkodás céljaira. A határ nagy része azonban — mint már az 1715-ös összeírásban is elpanaszolták a lakosok,— homokos és terméketlen terület volt, ezért legfeljebb legelőnek használható.

75 A Belvárost, mely egy magasabb teraszon épült, a hajdani Duna meder széles — kb. a mai Rákóczi út hosszúságának megfelelő — ártere vette körül. Ezt a területet termőrétege — hordaléktalaj lévén — mezőgazdasági művelésre alkalmassá tette. Ennek az ártérnek a keleti része volt a legmélyebb. Itt volt a hajdani Dunaág, melynek helyét a XVIII. század első felében még mocsarak környékezték, különösen a mai Terézés Erzsébetvárosi részeken, s a Baross utca tájékán.

76 Ezt a széles árteret a XVIII. században pontosan kirajzolódott, de részleteiben itt-ott még ma is megfigyelhető part határolta, mely az újpesti határtól a Váci út vonalában húzódott dél felé az Aréna útig, innen az Almássy tér irányába (itt még ma, a nagy beépítés ellenére is észrevehető), majd tovább a Kossuth Akadémia felé, s a város déli határánál a jelenlegi soroksári Dunaág partját alkotja.

77 Ez a part volt az 1838-as nagy dunai árvíz határa is.

78 A parton túl az ártérnél jóval magasabb, árvízmentes, homokbuckás térszín található.

79 A homokbuckák a fő széliránynak megfelelően északnyugat-délkeleti irányban sorakoztak.

80 Ezt a területet két nagyobb — a homokbuckák között húzódó — völgy tagolta. Az egyik az úgynevezett városligeti völgy volt, melyben a kőbányai Óhegy környékén eredt patak folyt északnyugati irányban, a másik pedig a ma is meglevő, s Pest város határával — attól 1 km-rel beljebb — párhuzamosan folyó Rákos patak völgye. Egyik völgynek sem volt egyforma, egyenletes 146