Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

fejezetben csak érintettünk, főleg ezekkel a befektetésekkel kapcsolatosak. A városi gazdálkodás állapotáról teljes képet tehát csak akkor kapunk, ha a városi kiadásokat, a kölcsönök szerepét és a gazdálkodásra kiható egyéb körülményeket is tüzetesen megvizsgáljuk. A város kiadásai A városi kiadások tárgyalásánál célunk először is az, hogy a városi gazdálkodást most a kiadások, az egyes kiadási ágak szempontjából tekintsük át, ami természetesen hozzátartozik a városi gazdálkodás teljes képéhez. Ezzel kapcsolatban meg kell vizsgálnunk, miképpen fedezték a város bevételei a mindennapi városi közigazgatás költségeit, melyek voltak az erre fordított kiadások? Továbbá milyen állami és közterheket kellett teljesíteni e jövedelmekből? Mik voltak a városi gazdálkodást fejlesztő kiadások? Mit fordítottak a városfejlesztésre, tehát bizonyos intézmények (kórház, szegényház) létesítésére, utcakövezésre, középületek emelésére, mindarra, ami a városiasodással kapcsolatos? Végül meg kell állapítani azt, hogy a jövedelmek elegendőek voltak-e mindezekre a célokra, a bevételeket és a kiadásokat egyensúlyban lehetett-e tartani, s végeredményben a városi gazdálkodás hogyan töltötte be feladatát az adott történeti körülmények között?

111 A város igazgatásával kapcsolatos kiadások közül a legfontosabbak a tisztviselői fizetések és a személyi kiadások. A város növekedésével a városi alkalmazottak száma is emelkedett, ezzel kapcsolatban természetesen a kiadások is nagyobbak lettek. A főkamarási számadáskönyvek szerint 1712-ben összesen 5011, 1731-ben már 8599, 1732-ben pedig 7911 Ft-ot adtak ki fizetések címén. Az alkalmazottak fizetése a városi jövedelmek igen tekintélyes részét emésztette fel. Az 1712. évi tényleges városi bevétel 23 743 Ft volt, ebből kifizettek porcióra 5854 Ft-ot, maradt tehát 17 889 Ft, amiből csupán a rendszeres illetményekre 5011 Ft-ot kellett kifizetni. Az 1731. évi tényleges 24 728 Ft-os városi bevételből 8599 Ft jutott az alkalmazottak fizetésére, kb. a jövedelmek egyharmadát kellett tehát fizetésekre fordítani. A városi tanácsot a túlmagas fizetések miatt a polgárság igen sokszor bepanaszolta. A tanács tagjainak ugyanis a fizetéseken kívül természetbeni járandóságókból és mellékesekből is tekintélyes jövedelmeik voltak. A városi igazgatásra fordított kiadások külön részét jelentették a telekkönyvi hivatal adminisztrációjára s a telekkönyvi hivatal meglehetősen sokrétű teendőire fordított összegek. Ezeket először a tisztviselői fizetések között számolták el, mint ahogy a vámhivatal és adóhivatal kiadásai is itt találhatók meg. A telekkönyvi kiadások 1724-től kezdve külön tételt kaptak, a rendszeres tisztviselői illetmények kivételével, melyeket továbbra is a fizetések között számoltak el. A telekkönyvi hivatalra fordított kiadások tehát részben fizetések (a telekhivatali vezető, írnok, csőszök, kerülők fizetései), továbbá a telekfelmérésekre, telekbecs6* 83