Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

Zichy Ferenctől, a gróf azonban, mivel rendetlenül fizettek, a bérletet felmondta.

13 Megpróbálkozott Buda — ugyancsak eredménytelenül — Kiskovácsi és Páty birtokok megszerzésével is.

14 Föld és birtokok hiánya miatt Buda tehát végeredményben nem tudott gazdaságot berendezni, holott abban az időben egyes városok óriási földterületekkel, hatalmas gazdaságokkal rendelkeztek (pl. az alföldi városok), s városi gazdálkodásuk alapja a földbirtok volt. . A kezében levő földesúri hatalom révén a bécsi kamara, illetve a budai kamarai adminisztráció azonban nemcsak Buda területére, hanem az e területen fekvő legértékesebb anyagi erőforrásokra is kiterjesztette hatalmát. Kirívóan mutatja ezt a budai melegfürdők esete. Közvetlenül a visszafoglalás után Buda híres melegfürdőiből pl. egyetlen egy sem került a város tulajdonába/Budán a török kitakarodásakorlétezett öt fürdő közül kettőt, a mai Gellértfürdőt (akkori neve Blockbad, illetve Jungfraubad) és a mai Királyfürdőt (akkori nevén Altes Spitalbad) egy 1687. márc. 3-án kelt császári rendelet alapján Illmer Frigyes Ferdinánd, I^ipót császár orvosa kapott meg, hármat pedig (a mai Rudas-, Rác- és Császárfürdőket) a császár magának, azaz a bécsi kamarának tartott fenn.

15 A város nyomorúságát feltáró, számos panasz után a bécsi kamara 1691. július 7-én a fürdők közül kettőt, mégpedig a Rudas- és a Rácfürdőt, három esztendőre, helyreállítás kötelezettsége mellett átengedett ugyan a város használatába, de nem a tulajdonába. 1694-ben azonban a fürdőket visszavette. E két fürdőt Buda a kamarai adminisztrációnak 1696. december 1-én kelt, a városnak több fontos kedvezményt és adómentességet adományozó rendelete alapján 3 évi használatra újból megkapta, azonban csak a Rudasfürdőt tudta használni, mert a Rácfürdőt Iipót császár 400 Ft nyugdíj helyett Pergassi Károly kapitánynak adta át. így végeredményben a város az öt fürdő közül csak a Rudasfürdőt tudta magának megszerezni.

16 Ugyanígy jártak a budaiak a szintén a város territóriumán fekvő, a város gazdasági életére, illetve a városi gazdálkodásra nézve rendkívül fontos ún. I^andmühl (a Császármalom) esetében. Ez — a mai Iyukácsfürdő helyén állt vízimalom — az egykorú források szerint a török uralom alatt lőpormalom volt. Werlein István János budai kamarai inspektor 1687. november 15-én már a malom hasznosítása céljából jelent a bécsi kamarának. Szerinte a Landmühl-t lisztőrlő malommá kellene átalakítani, mivel a melegforrásokból táplálkozó, a malom hajtásához vizet szolgáltató tó sohasem fagy be, s így a malmot egész éven át üzemben tarthatja.

17 A Császármalom valóban a budai kamarai adminisztráció, illetve a császári főhadbiztosság kezelésébe került, a katonaság számára őröltek itt lisztet. A Császármalom a budaiak érvelése szerint régen is a város tulajdona volt, csakhogy a birtokjogot igazoló okmányok időközben elvesztek. Mindezek az érvek persze a bécsi kamarával szemben nem sokat használtak. A malom lefoglalása nemcsak városi jövedelem elvesztését jelentette Buda számára, nehézségeket okozott a város lisztellátásában is. Buda nagyon szegény malmokban (hajómalmokban) még ebben az idő55