Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131
1 ben, úgyhogy 1696-ban a városi tanács Reuther főhadbiztoshoz fordul, hogy engedje meg a budai pékek számára a Landmühl-ben való őrlést, mert Budán nagy liszthiány van és a pékek e miatt drága és rossz kenyeret sütnek. 18 Nem volt semmi jövedelme a városnak ebben az időben a földesúri jog révén szintén őt illető s később jelentős hasznot biztosító dunai átkelésből sem. A Budát és Pestet összekötő hajóhidat (tulajdonképp már az ostrom előtt) a császári katonaság építette fel. 19 A város elfoglalása után a hajóhíd a budai kamarai adminisztráció, illetve a császári hadbiztosság tulajdonába került, s azt főképp a katonaság használta. Az átkelésnél a budai és pesti polgároknak is vámot kellett fizetniök, ami ellen sok panasz hangzott el a városok részéről. A katonaság igényei szerint igazgatott dunai átkelés sok zavart okozott a Buda és Pest közötti forgalomban és jelentős kárt okozott a két városnak. A hajóhíd birtoklásának ügyét Buda és Pest annyira fontosnak tartotta, hogy 1701-ben bérbe vette a bécsi kamarától évi 3000 Ft-ért. 20 Amint említettük, a földesúri joghatóság egyik legfontosabb tartozéka, a telekkönyv, szintén nem a város, hanem a budai kamarai adminisztráció birtokába került. A kamarai adminisztrációnak kétségtelen érdeme az, hogy nem sokkal a török kiűzése után Budán és Pesten, az alsó-ausztriai telekkönyvi rendtartás alapján, akkor aránylag modern telekkönyvi igazgatást vezetett be, amely úgyszólván az abszolutizmus koráig a városi telekkönyvvezetés alapjául szolgált. Persze az igazgatási szempontok mellett más célokat is látnunk kell ebben, egyrészt — amint már érintettük — a betelepítés irányításának szándékát, másrészt — s ez a legfontosabb — a számottevő telekkönyvi jövedelmek megszerzését. A városnak igen nagy fájdalmat okozott az, hogy ezeket az akkor annyira a városi kasszába tartozó jövedelmeket a császári telekhivatal szedte be. Budáról és Pestről rendszeresen 1694-től fogva kezdték meg különféle telekkönyvek készítését. A telekkönyvi jövedelmek adókból (föld- és házadó, hegyvám) és különféle telekkönyvi díjakból tevődtek össze. A telekkönyvi jövedelmek közül a föld- és házadó (Grund- und Hausdienst), a szőlő után fizetendő küenced vagy hegyvám (Bergrecht) kifejezetten a földesuraság elismerése fejében fizetett adók voltak. A telekkönyvi díjakat, mégpedig a telekátírások alkalmával (tulajdonlevelek kiadásakor), az adásvétel és zálogjog bekebelezésekor, betáblázás alkalmával, másolatok, kivonatok kiadásakor szedett díjakat szintén ilyen alapon szedték. Budán, a gyorsan fejlődő szőlőművelés miatt, különösen az 1701-től behajtott hegyvám volt igen sérelmes a városra nézve. A császári telekhivatal pénztárának kimutatása szerint a telekkönyv a budai kamarai adminisztráció jövedelmeit a hegy vám nélkül évente kb. 1000 Fttal emelte. A telekkönyv jövedelmei közé tartoztak még a szőlőcsőszadó (Huetgeld) és a szüreti adó is (Lesezettl). 21 Amint látható, a ius territoriale-nak a kamarai adminisztráció általi bitorlása igen mélyreható következményekkel járt a török uralom után éppen csak tengődő városi gazdálkodásra nézve. Hasonló eredményt 56
