Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A legújabb német nyelvű középkori várostörténeti irodalomból: "Die Erforschung des Städtewesens ist heute ein so komplexes Unternehmen, da ein Forscher allein sie kaum nach allen Seiten hin mit Erfolg betreiben kann." (Th. Mayer, Schweiz. Zeitschr. f.Gesch. IV. 1954, 126.) 521-548

sem, amelyek gazdasági jellegüknél fogva városmagvakká lehettek volna. A germánoknak a városokkal szemben elfoglalt negatív álláspontjával szemben a középkori városfejlődés egyik csírája a római városok kontinuitása. Ennen Planitzcal szemben igen nagy súlyt helyez ennek a kérdésnek vizsgálatára. Sorra veszi a városoknak mint települési egységeknek, mint politikai és gazdasági központoknak életét, és nem hagyja figyelmen kívül az egyházi kontinuitás problematikáját sem. A Rajna menti városokban végzett újabb ásatások eredményét és a történeti források tanulságát úgy értelmezi, hogy az egyházi kontinuitás mind szervezeti, mind kultikus szempontból fennmaradt. Főképp a kultikus tiszteletnek kell — Ennen szerint — nagy hatást tulajdonítani. A mártír sírhelyétől a cella memoriae-n át töretlen út vezet a középkori püspökség dómjához, s ez nemcsak utolsó életjel, hanem átöröklött élő hagyomány volt, amely új életet is teremthetett. így a Karoling-kori civitasba a római „város mint egység, mint zárt szervezet, mint a politikai és gazdasági élet döntő tényezője nem mentette át magát. Csak az egyházi szervezet terén és mint kultikus központ maradt meg helyzete rendületlenül. . . A civitasok katonai jelentősége különböző, de mégis megtalálható ; a katonai jelentőségük iránti természetes érzék ugyan átmenetileg hiányzik a lakosoknál, de ínség idején ismét gyorsan érvényesül. Valódi politikai funkciója csak egyes civitasoknak van."

9 Bnnen ebben a fejezetben és a következőben is hangsúlyozza azt, hogy a városok kialakulásának folyamatában nem egyedül és kizárólag a wiknek volt szerepe, hanem az igazgatási központot jelentő várnak, a civitasnak is. Planitznak túlságosan a kereskedőtelepekre irányuló vizsgálatával szemben mutat rá arra, hogy a wikek elpusztultak és helyükön nem épült fel középkori város ott, ahol a civitas hiányzott. Bár a városok fejlődésében az aktív szerepet Bnnen szerint is a wik játszotta, a civitas mégsem elhanyagolható tényező. Az ókori városok jellemző vonásainak birtokában, a germán világ városellenes települési és társadalmi rendszerének ismeretében, a kontinuitás és a germán kereskedőtelepek vizsgálata után a szerző felteszi a kérdést : ,,milyen módon ment végbe a civitas és a wik összeolvadása, kinél volt a kezdeményezés e folyamat során?" Bbben a folyamatban Bnnen a wikek fallal történő körülvételének, a kereskedőgildéknek és coniuratio-nak, a kereskedők burgensis-szé való átalakulásának, a Városokba való bevándorlásnak és végül a hazai mintaképeknek s elsősorban a Maas menti városoknak tulajdonít nagy szerepet. Planitzcal szemben azt állítja, hogy a wikek fallal való körül vételének igen nagy jelentősége volt, mert ez tette a civitas egyenrangú partnerévé az addig külvárosi jellegű telepet. A kor technikai színvonalának megfelelő fal felépítése nemcsak települési tényezőt jelentett, hanem a wikek vándorkereskedőit ez a tény tette városlakókká, a közösen felépített falakat közösen védő polgárok egységes rétegévé. Mindenütt, ahol à wiket fallal vették körül, a mercatorból burgensis lett, s a gazdasági fejlődés, a nagy exportra dolgozó 34 Tanulmányok Budapest múltjából 52»