Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A legújabb német nyelvű középkori várostörténeti irodalomból: "Die Erforschung des Städtewesens ist heute ein so komplexes Unternehmen, da ein Forscher allein sie kaum nach allen Seiten hin mit Erfolg betreiben kann." (Th. Mayer, Schweiz. Zeitschr. f.Gesch. IV. 1954, 126.) 521-548

történetük későbbi folyamán átalakultak, modern európai nagyvárosokká lettek. Az átalakulás során főképpen a múlt században a kapitalista fejlődés hagyományra és tudományos érdekre való tekintet nélkül, gyors iramban tüntette el a múlt emlékeit, régészek közreműködése nélkül bontott le városfalakat, templomokat és polgárházakat egyaránt. De akár a fejlődés, a város területi növekedése, akár a város stagnálása volt is a tényleges helyzet, a városok területe mindkét esetben lakott, „fedett" terület maradt, amelyen nagyobb arányú ásatás gyakorlatilag keresztülvihetetlen volt. Alig akadt egy-két olyan középkori város, amelyet lakói teljesen elhagytak volna. Ilyen kivétel volt a haithabu-i (Schleswig—• Holstein) és dorestad-i (Hollandia) ásatás, amely a városok kezdeteire is fényt vető jelentős eredményeket hozott. Egyébként azonban a fennmaradt városokban legfeljebb egy-egy pont megvizsgálására nyílt alkalom, és a régészet ennek következtében csupán „adalékokat" szolgáltatott a várostörténet számára. A második világháború ezen a téren szomorú lehetőséggel ajándékozta meg a régészetet. A háború során számos európai város legnagyobb része rombadőlt, s a légitámadások okozta romhalmaz alatt szabaddá vált az út átgondolt, rendszeres régészeti kutatások számára. Ez a kutatás — csakúgy mint hazánkban — mindenfelé új eredményeket hozott létre annak a komplex módszernek segítségével, amelyben történészek, földrajztudósok, régészek és építészek együttesen törekedtek a város története homályos pontjainak felderítésére. A történelem „aktualizálásának" munkája volt ez a szó nemes értelmében, amely a történettudományt és régészetet a mindennapi alkotó élettel kapcsolta össze, a hagyomány és a szülőföld iránti szeretet vonásait mentette meg a jövő nemzedék számára. Sajnos nem mondhatjuk el a bevezető sorokban azt, hogy ebből a nagyarányú fejlődésből, mely kontinensünket szinte teljes egészében átfogta és még ma is átfogja, a magyar történettudomány is kivette volna részét. Középkori várostörténetünk már a két világháború közti időszakban is egyre kevesebb kiváló művelőre akadt (Kováts Ferenc, Mályusz E., Pleidell A., Nagy L,ajos) és a városok múltja nem egyszer idegen kutatók (K. Schünemann) vadászterületévé vált. A második világháború után a régészet nagy erővel indította meg a szabaddá vált területeken az ásatási munkálatokat, amelyeknek eredményei ugyan ma még nem kerültek szintézis formájában feldolgozásra, egyes részeredmények azonban már ismeretessé váltak. Ezzel szemben a történettudomány területén a kutatás állapotát — Szűcs Jenő könyve kivételével — a teljes pangás, a várostörténet iránti teljes érdektelenség jellemzi. A főiskolai tankönyv első verziója is ezt a képet mutatja. A tankönyv vitáján Paulinái Oszkár állapította meg, hogy a várostörténeti részek „magyar glóbus" szemlélettel készültek.

1 A szöveg nem mutatta sem a német vagy francia, sem a legközelebb eső lengyel vagy cseh hasonló irányú kutatások eredményeinek felhasználását. Ennek az összefoglaló ismertetésnek megírására éppen várostörténeti kutatásunk pangása késztetett bennünket. Célunk az, hogy néhány 522