Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A legújabb német nyelvű középkori várostörténeti irodalomból: "Die Erforschung des Städtewesens ist heute ein so komplexes Unternehmen, da ein Forscher allein sie kaum nach allen Seiten hin mit Erfolg betreiben kann." (Th. Mayer, Schweiz. Zeitschr. f.Gesch. IV. 1954, 126.) 521-548

sorban felhívjuk a figyelmet a második világháború után elért új eredményekre s azokra a módszerekre, amelyekkel az új eredményeket elérték. Ilyenfajta tájékoztatások elmaradása súlyos hiányt jelentett az idősebb nemzedéknek, amely a két háború közti időszakban rendszeres ismertetéseket kapott az európai tudomány eredményeiről. Még nagyobb kárt okozott az új eredmények ismeretének hiánya az ifjabb korosztály tagjainak. A németnyelvű irodalom ismertetésével éppen ezért olyan sorozat megindítását szeretnénk elérni, amely előbb átfogó jellegű cikkekben adná közre a francia, cseh és lengyel irodalom eredményeit, később pedig „napra kész" színvonalon tartaná a magyar történészeket és régészeket egyaránt. Hogy éppen a németnyelvű irodalommal kezdjük, annak oka elsősorban az, hogy ez az irodalom több államra is kiterjed, és nemcsak tömegében, hanem bizonyos téren elért eredményeiben is a legjelentősebbnek látszik és a magyarországi fejlődéshez a legközelebb áll. * A német nyelvű várostörténeti irodalom legnagyobb problémája a háború utáni esztendők folyamán is a középkori német város keletkezésének kérdése volt. Az ennek a kérdésnek szentelt irodalom igen nagy, s részben még a régebbi irodalomhoz kapcsolódik. Új források csak az archeológiai kutatás révén nyíltak meg, a munka javarészét ennélfogva még a régebben ismert írott források revíziója, eddig elhanyagolt részletek erőteljes feltárása, új összefüggések kidolgozása alkotta. Emellett a középkor második felének városa a németnyelvű irodalomban háttérbe szorult. Viszonylag kevés munka foglalkozik a XIII. század utáni állapotokkal, s ezek is nagyobbrészt a svájci városokról szólnak. A középkori német városok eredetének kérdésében már Rietschel kimutatta, hogy a korai keletkezésű német városok életében bizonyos dualizmus észlelhető. Ezeknek a városoknak két magja van : az egyik a civitas-nak nevezett, várszerúen kiépített igazgatási központ (püspökvárak, uralkodók, világi tisztviselők székhelye stb.), a másik egy ettől elkülönülő, burgumnak nevezett, kereskedőket és iparosokat magában foglaló telep. A két városmag funkciójának megfelelően lakosságuk is élesen elválik egymástól, de a későbbi középkori város nem az egyik vagy másik magból külön alakul ki, hanem a kettő összeolvadásából. Rietschel eredményét megerősítette Rőrig városalaprajzokat vizsgáló munkássága, amelynek során kiderült, hogy a keleti német városok nem mutatnak fel ilyen kettősséget, alaprajzuk és keletkezésük sokkal inkább előre megtervezett, átgondolt alapítás eredménye volt. A régi nyugatnémet városok esetében a dualizmus létezését ez az eredmény még inkább hangsúlyozta, s a középkori német városoknak két alapvető típusát : a szervesen keletkezett város és a tervszerűen megalakított város típusát választotta szét egymástól. Pirenne kutatásai a régebbi nyugatnémet és francia kereskedővárosokra nézve bebizonyították a dualizmus általános érvényét, s a dualizmuson belül is a burgumnak juttatták a vezető szerepet. Az alaprajzot vizsgáló módszert a holland Ganshof 1941-ben a 523