Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

Az önálló gépgyártási ágazatoknak e sorozatát egy sokrétű, csoport zárta le : az ún. általános gépgyártás. Azok a gépészeti cikkek tartoztak ide, melyeket egy-egy nagyszabású vállalkozás vagy valamely rnesszetekintő műszaki kísérlet kapcsolt be az üzemi munkába, de amelyeknek állandó nagyarányú kelendőséget biztosítani nem sikerült. Mint alkalmi gyártmányok honosultak meg a különféle közlőművek és részeik : hajtótengelyek, szíj- és kötéltárcsák, csapágyak s a Ganz-különlegességszámba menő Mechwart-féle frikciós tengelykapcsolók. Valamennyit a pesti elevátor-építés óta készítette a gyár. A kísérleti gyártmányok közül a bányaszivattyú, a vasúti fordítókorong és tolópad, továbbá néhány mechanikai munkagép (fúró-, maró-, csiszoló- és rovátkoló készülék), illetőleg a gőzgépnek néhány különleges rendeltetésű változata, az úthenger és a Mechwart-féle szántógép érdemel említést. Ezek közül csak a szántógép emelkedett jelentőségre, ez is csak műszaki szempontból. létrehozásának és gyártásának gondolata Mechwarttól indult ki. Az a nagy rokonszenv ugyanis, amellyel Mechwart a gőzgép iránt ifjúkora óta viseltetett, nem tudta elviseltetni vele e nagyszerű alkotásnak a Ganz üzemkörén kívül maradását. Mindenáron találni akart egy alkalmazási formát, amely biztos és komoly sikert hoz. A haj tógépekkel nem volt szerencséje : a nyolcvanas években elszenvedett sikertelenségek lehetetlenné tettek számára e téren minden további próbálkozást. Évtizedünk folyamán gőzerőgépeket már csak kivételes esetekben, házi használatra vagy egy-egy nagyobb villamosmű-építkezés esetén állított elő a gyár. A millenáris kiállításon szerepelt Ganzféle gőzgépek (típusuk szerint álló elrendezésű, Dörfel-féle regulátorral ellátott tandem-, illetőleg vízszintes elrendezésű, André-féle vezérlőművel felszerelt compound gépek) is kizárólag dinamóhajtó szolgálatuknak köszönhették bemutatásukat. Szükségképpen terelődött tehát Mechwart figyelme a gőzgép mezőgazdasági alkalmazásának irányába, pontosabban a szántógép felé. Bgy a hengerszékhez hasonló forradalmi újításra gondolt. Meg volt győződve róla, hogy amint a malomiparban sikerült megdöntenie a kőőrlés évezredes uralmát, ugyanúgy a mezőgazdaságból is kiküszöbölheti a kéziszántás ősrégi gyakorlatát, csak megfelelő korszerű berendezést kell feltalálnia. Végigtanulmányozván az idevágó eddigi találmányokat (Heathcoat és Parkes, Fowler, Ceresa, Garret, Proktor és Nagy Dezső rendszerét), megállapította, hogy egyiknek sem sikerült a korszerű gyakorlati kívánalmakat kielégítenie. Egy részük a nehézkes működés, más részük a tökéletlen földmegmunkálás miatt vallott kudarcot. Olyan rendszerrel, mely szerint a szántóföld két oldalán felállított két mozdony váltogatva húzta ide-oda az ekéket, természetszerűleg nem lehetett a gazdatársadalom széles rétegeit megbarátkoztatni ; nemcsak azért, mert az ilyen kötélszántás csakis sík talajon és szabályos alakú táblákon volt alkalmazható, hanem azért sem, mert nagyerejű, drága gőzgépeket, aránylag nagy (6—8 főnyi) kezelőszemélyzetet igényelt, s ezenfelül tetemes üzemköltséggel s számottevő időveszteséggel dolgozott. B közvetett rendszerű gépeknél jóval egysze28* 435