Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

rűbben, olcsóbban és gyorsabban dolgoztak az ún. közvetlen rendszerűek, melyeknél a mozdony igásállat módjára vontatta maga után az ekét. Ámde ezeknél meg vagy az volt a baj, bogy homokos és nedves agyagos talajon a mozdony járókerekei a földbe vájódtak s felmondták a szolgálatot, vagy az, hogy ekeszerkezetük nem tudta kellőkép elvégezni a hantok hasításának, széttörésének és megforgatásának munkálatait. Mechwartnak tehát, ha a gépszántást népszerűsíteni akarta, mindezeken a hibákon segítenie kellett. Évekig tartó elméleti tanulmányok és gyakorlati kísérletek, melyekben Bánki Donát is részt vett, kellettek a munka elvégzéséhez. Végre 1893-ra elkészült a mű. Egészen eredeti megoldás volt : közúti mozdonnyal egybeépített forgó-ásórendszerű ekeszerkezet. A szántóvasak — igen elmés módon — csavarvonalszerűen voltak elhelyezve egy vízszintes tengelyű hengerpaláston és az egész ekedob a mozdonykerekekkel egyirányban forgott. Ilyenformán nemcsak a mozdony akadálytalan jársáa volt biztosítva, hanem a talaj célszerű forgatása és a szabályos, veszteségmentes munkavégzés is. lényegében a szerkezet működése a kézimunkával való ásás utánzása volt, azé a műveleté, amely Mechwart megfigyelése szerint a közönséges ekeszántásnál sokkal tökéletesebben aprítja és keveri meg a földet. A gyakorlati próbatételek teljes mértékben igazolták mind az elméletet, mind a műszaki megoldást. A pomázi Radvánszky-uradalomban 1894—95-ben végzett bemutató szántások a mezőgazdasági és gépészeti szakértők teljes elismerését váltották ki. Különösen nagy volt a megelégedés az előbbiek körében, mert kitűnt, hogy az újfajta szántással megművelt föld átlag 50—60%-kal nagyobb termést hozott, mint ugyanazon táblának ugyanazon időben fogatos ekével felszántott része. Hasonló eredményekre vezettek az ország egyéb helyein (Bábolnán, Mezőhegyesen, Zsedényen) végzett további próbaszántások is. Mire az ezredéves kiállítás megnyílt, a Ganz-gyár már pontos termésstatisztikai kimutatások kíséretében mutathatta be a hazai és külföldi gazdaközönségnek e kétségtelenül korszerű alkotását. Sőt ugyenerre az időre egy változatot is előállított : a petróleumekét. Időközben ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a gőzgépes megoldás — drágasága miatt — legfeljebb a latifundiumok körében találhat vásárlókra, a közép- és kisbirtokok részéről érdeklődésre nem számíthat. Ezért készült a szóban lévő változat, melynél a 60 eff. lóerős compound gőzgépet egy kéthengeres, 12 eff. lóerős Bánki— Csonka féle petróleummotor helyettesítette. A gyakorlati és tudományos közvélemény a Monarchia határain innen és túl egyaránt felfigyelt a Mechwart-féle szántógépre. A szaklapok hosszú ismertetésekben méltatták, a magyar és a németbirodalmi szabadalmi bíróság pedig felvette szabadalmai sorába. A találmány — úgy látszik— mégsem vált be. Az évekig tartó rengeteg erőfeszítés kárbaveszett. Üzleti vonalon a szántógép semmiféle sikert nem hozott, gyártása ki sem bontakozott. A gyártelep, amely ennek a sokágazatú gépgyártásnak színhelyéül szolgált, elsősorban még mindig Ganz Ábrahám régi munkahelye, a törzsgyár volt. Magától értetődik, hogy az itt rendelkezésre álló tér ekko436