Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

Nem kevésbé komoly felkészültséget mutat a daruépítő-osztály. A gyártást itt is az igényekhez való legmesszebbmenő alkalmazkodás jellemzi. Szinte minden különleges munkafajtának megvan a megfelelő darutípusa : a rakodásnak, szerelésnek, öntésnek stb. Mindezek a típusok azután további tagozódást mutatnak a kivitel formája és az alkalmazott hajtóenergia szerint. Az előbbi alapon készülnek futó-, bak-, portales forgódaruk, — az utóbbi szerint pedig kézi hajtású, gőz-, víz-, illetőleg villamos üzemű daruk. A tervezésben, a szerkesztésben és az építésben ezen a téren is nagyfokú önállóság érvényesül. Jellemző pl., hogy a nyolcvanas—kilencvenes évek fordulóján Bánó László vezetésével itt készült a kontinens egyik legelső olyan nagyteherbírású (100 q) elektromos hajtású futódaruja, amely egy motorral háromféle mozgást tudott végezni., Ez a daru a vagongyári öntödében működött. Az eredetiségre törekvésnek további jellemzői azok az alapvető kísérletek, melyeket a fiúmei elevátor építése alkalmával ugyancsak Bánó László végzett, s amelyeknek eredményeként sikerült a váltóárammal hajtott emelőszerkezeteknek az indításnál mutatkozó nehézségeit kiküszöbölni. Hogy mennyiségi tekintetben milyen méreteket öltött a gyártás, azt az idevágó adatok teljes hiánya miatt — sajnos — nem lehet megállapítani. Az idáig felsorolt gépgyártási ágak mind a hetvenes—nyolcvanas években létesültek, a kilencvenes éveknek csak növekedésüket köszönhették. Volt azonban a Ganz-gépiparnak egy sajátosan kilencvenes évekbeli tagozata is, ti. a motorgyártás. Bevezetése és kifejlesztése egy zseniális magyar mérnök, Bánki Donát nevéhez fűződik. Bánkit 1890 táján már ismerték hazai műszaki körökben. Pedig akkor még csak harminc év körüli fiatalember volt. A Dunántúlon, a Bakony vidéki Bánkon született 1859-ben. Korán felcsillanó műszaki tehetségét a budapesti műegyetem tanárai fejlesztették ki az 1870—80-as évek fordulóján. 1882-ben, kevéssel tanulmányainak befejezése után a Ganzgyár szerkesztő mérnöke lett. Ekkoriban folyt a pesti elevátor építkezése, s a felszerelés terveinek elkészítéséből Bánkinak is komoly rész jutott. Feladatait oly kiválóan oldotta meg, hogy az igazgatóság az ezután következő nagyarányú emelőszerkezet-építések vezetését is rábízta. E munkálatok azonban nem merítették ki munkaerejét. Párhuzamosan számos más dolgot is végzett : közreműködött Mechwart szántógépének szerkesztésében, s elkészítette a róla elnevezett korszerű erőmérőt. Érdeklődési körének legkedveltebb tárgyát azonban a belső égésű motorok alkották. Még technikus volt, amikor (1879—80-ban) „a gázgépeknél használandó legcélszerűbb méretek és keverékek"-ről pályadíjnyertes'értekezést írt. Idevágó első találmányai (,,Újítás a gázgépeken" és „Újítás a gáz- és petróleummotorokon") azonban csak 1888-ban készültek el. Ekkoriban történt ugyanis, hogy Bánki a műegyetemi gépműhely vezetőjében, Csonka Jánosban olyan munkatársat nyert, aki rendkívüli gyakorlati érzékkel és nagyszerű kivitelező készséggel segítette megvalósítani elgondolásait. Közösen dolgozták ki most említett szabadalmaikat is, s együttműködésükből született két esztendő 28 Tanulmányok Budapest múltjából 433