Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Lakatos Ernő: Budapestkörnyék 1848-ban = La région de Budapest en 1848 313-348

nyen fel nem lép, a tanácsot ki is vetették volna. Az előbb előadottak rávilágítanak arra, hogy a zsellérség megkezdte a küzdelmet a földesúr jóvoltából a bírói székbe és az elöljáróságba került visszahúzó erőkkel szemben. Bizonyára kevésen múlott ekkor, hogy az elöljáróságot forradalmi úton el nem távolították. Azonban ez csak később, a törvényes formák betartásával sikerült. A novemberi tisztújítás alkalmából a régi vezetőséget elsöpörték, és Dunszt Jakabot, a nemzetőrség parancsnokát, a zsellérek jelöltjét választották meg bírónak.

62 Ezzel a budafoki zsellérek mozgalma önkormányzatuk keretén belül is győzött, és olyan vezetőséget választhattak, amelyben már nem a földesúrnak, hanem a zsellérek széles osztályának volt bizalma. A leglényegesebb kérdésben, a szőlődézsma kérdésében ugyancsak mozgalmak indultak az egész budavidéki szőlőtermelő hegyvidéken (Tétényben és Budafokon). A hidegkúti kuriális zsellérek 1848-ban minden zselléri szolgáltatást megtagadtak, ezek teljesítésére még 1851-ben is a biai járásbíróságnak kellett őket köteleznie, de még ekkor is ellenszegültek. Olyan nagy volt 1848 hatása, hogy akkor már csak katonai erővel lehetett megváltoztatni azt a gyakorlatot, ami 1848-ban ezen a téren kialakult.

63 Tétényben pedig a plébániai földek művelését tagadják meg a parasztok már 1848. április 1-én, bár erre a canonica visitatio kötelezte őket.

64 Rákoscsabán b. I^afferth Antal allodiális földjén levő zsellérek szintén megtagadják szolgáltatásaik teljesítését. Április 11-én a majorsági fundusra telepített zsellérek a megyéhez fordulnak, ,,hogy utasíttassanak, az úrbéri viszonyok megszüntetése után előbbi kötelezettségeiket tartoznak-e megtartani vagy sem, s a törvény őket az előbbeni állapotban hagyta-e meg.

63 Úgy látszik, Fáy Béla alszolgabíró, akinek az ügy kivizsgálás és jelentéstétel miatt kiadatott, lassan fogott munkához. Mert alig egy hónapra rá, a földesúr panaszkodik a robot elmaradása miatt, ekkor a megye Halász Boldizsár alügyésznek adta ki az ügyet.

66 A megye a tényleges döntést elodázta, és ez a hosszas huzavona vezetett az év őszén a rákoscsabai zendüléshez. 1848. október 5-én Rákoscsabán megjelent Ách Károly szolgabíró, hogy egy népgyűlésen a község és volt földesura között a katonaság felszerelésére fordítandó költségeket felossza. Midőn a szolgabíró a népfelkelést elrendelő megyei határozatot felolvasta, Bazsó István zsellér őt „illetlenül" megtámadta a következő kijelentéssel: „Hát a zsellérekkel mi lesz?" Midőn pedig a szolgabíró felvilágosította, hogy a majorsági földön levő zsellérek iránt a vármegye rendelkezett, és ügyük a törvény rendes útjára igazíttatott, Bazsó kijelentette az összegyűlt nép előtt, hogy a „szolgabíró előadásának hitelt nem adnak s hogy megcsalatni általa nem engedik magukat s az összes lakosságot eltávozásra és arra szólította fel, hogy fegyvert senki kedvéért ne fogjanak és a nép fel ne keljen!"

67 Az említett szolgabíró ismételt intései után pedig „teremtését" szidta és felemelt kézzel fenyegette. A község Bazsóval egyetértett, és a rendzavarók nevét senki sem volt hajlandó a szolgabíróval közölni, és a falubeli kisbírák a szolgabíró vasalási parancsát megtagadták, a „bőszült nép dühétől félve, ezt 22 Tanulmányok Budapest múltjából 337