Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Lakatos Ernő: Budapestkörnyék 1848-ban = La région de Budapest en 1848 313-348
tenni nem merészelték". A tömeg a jelenvolt -uradalmi ügyészt hintájának felforgatásával fenyegette meg. Csak másnap, október 6-án sikerült a „rendzavarókat elfogatni,] de akkor is többen kiszabadításukat hangos szóval követelték", a szolgabíróval „gorombáskodtak". Pest megye fenyítőtörvényszéke gyorsabban reagált a csabai zendülésre, mint polgári törvényszéke a zsellérek úrbéri panaszára. Bazsó Istvánt már 1848. október 26-án két és fél évi rabságra ítélték heti két napi böjttel szigorítva. A zajongásban nemcsak a zsellérek, hanem féltelkes sőt egész telkes jobbágyok is részt vettek. Az elítéltek között négy zsellér, négy telkes jobbágy, egy molnárlegény és a két kisbíró volt. Az összes földesúri kötelezettségektől való szabadulás vágya annyira általános volt, hogy az újpestiek az alig néhány éve szerződésileg kikötött telekbért is megszüntetni kívánták. A község hivatalosan állást foglalt ebben a kérdésben. A megyéhez intézett kérelmében hivatkozott arra, hogy miután az újpestieknek sem szántóföldjük, sem legelőjük nincsen, az általuk bírt házhelyek után évenkint 25 Ft bért tartoznak fizetni, ezért kérik, hogy vagy a szerződésileg rájuk mért kötelezettségektől, vagy a katonai szolgálattól szabadíttassanak meg. 68 A megye végzésében természetesen egyiktől sem szabadította meg őket, sőt felszólította Ách szolgabírót, hogy ügyeljen az újpestiekre. Az újpestiek kérelme akkor született meg, amikor a honvédújoncok kiállítását követelték tőlük. S valóban valamennyi újpesti, sorozásra előállíttatott újonc maga helyett mást állított katonának fogdbér alapján. 69 * Budapestkörnyék zsellérnépe az 1848-as úrbéri törvények kiszélesítése érdekében kérelmezett, tüntetett, síkraszállt. A félig megoldott úrbéri kérdés viszont bizalmatlanságot teremtett a nemesi vezető réteg, a hivatali apparátus és a dolgozó tömegek között. Ez a bizalmatlanság aztán súlyos akadálya lett a néptömegek mozgósításának, annak, hogy őket a nemesi vezető réteg a nemzeti függetlenségért harcba vezesse. Ez a bizalmatlanság már közvetlenül a márciusi események után Budapestkörnyék szomszédságában is kialakult. Halász Boldizsár már április 1-én jelenti Nyáry Pálnak, hogy a nép között különös vélemények keletkeztek, az „urak a jó császár ellen akarják őket felfegyverkezni, ki nekik ezen jő törvényeket adta", továbbá „mért katonáskodjanak, ha nekik földet nem osztanak". 70 Ezek a kijelentések a nemzetőrség megszervezésével kapcsolatban hangzottak el, a zsellérség álláspontját sok helyütt végig jellemezték. Ugyanez a hang szólal meg a rákospalotai zendülés alkalmából. Nem kell feltétlenül reakciós agitációra gondolnunk, hiszen a nép igazságérzetében a jogok és kötelességek már hosszú idő óta szorosan összefonódtak (lásd a budafokiak legelő iránti mozgalmát). Ezért kérték az újpestiek is egyik vagy másik kötelezettségüktől való felszabadításukat, a rákoscsabaiak pedig világosan felszabadításukhoz mint feltételhez kötötték a népfelkelést. Természetesen az említett társadalmi körülményeken kívül más okok is közrejátszottak abban, hogy a nemzeti védelem szervezése 338
