Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Lakatos Ernő: Budapestkörnyék 1848-ban = La région de Budapest en 1848 313-348

lakosok bizalmatlanok az uradalom állította elöljárósággal és bíróval szemben, s nyilvánvalóvá tette, hogy Budafokon a parasztságon belül kiéleződtek a társadalmi ellentétek. Jellemző egyébként az elöljáróság magatartása a budafoki mozgalmakkal szemben. A bíró az elöljárókat összehívatta, az éjjeli őröket megkettőztette és több „becsületes" embert hívatott a „helységházára". Míg ezek összegyülekeztek, Szauer Károly és a káplán a helységházához mentek és azt kérdezték a bírótól, hogy mi jognál fogva tartanak csukott ajtónál gyűlést? A bíró válaszában a „csendesség fenntartására" hivatkozott és Szauer szemére hányta, hogy „a népek közt zavart csinál és oly beszédek hallatszanak, valamint a pesti tanácsot széjjelűzték, úgy Promontorban is le fogják az elöljárókat tenni". Szauer Károly erre kijelentette, hogy három nap múlva nem lesz többé bíró. A jelenvoltak Szauer Károlyt csendháborítónak mondták, az egyik ott levő molnár a nemzetőrök egy részét ócsárolta. Az összegyülekezett tömeg az említett molnármestert a helységházáról ki akarta húzni, és a szolgabírónak csak másnap sikerült — sok beszéd után — helyreállítania a rendet. A bíró még azt panaszolta a szolgabíró előtt, hogy Szauer Károly azt terjeszti a nép között, hogy a bíró a törvényeket nem jól magyarázza, hogy a szolgabíró és esküdt neki nem parancsol, és ennek az a következménye, hogy senki sem akarja a bírói parancsot fogadni és senki sem akar fizetni. Április 27-én kelt a szolgabíró jelentése, de a bíró és elöljárók ezt a vallomásukat június 23-án megismételték. Szauer Károly időközben, április 28-án a megyéhez folyamodványt intézett „becsülete helyreállítása" érdekében. Azt állította, hogy a zavarokért a tanács felelős és azokat lecsillapítani igyekezett, és ennek bizonyítására tanúk kihallgatását kérte.

61 Miskey Rudolf szolgabíró június 15-én a vizsgálat megejtésére meg is jelent Budafokon, de a nagy dologidő miatt Szauer Károly tanúit nem állíthatta elő. Egy hét múlva, június 22-én nagy tömeg jelenlétében kihirdették a rögtönítélő bíráskodást. Szauer Károly ügye újból szóba került. A szolgabíró felszólította, hogy állítsa elő tanúit. Mire Szauer azt felelte : „Ott a nép mind, hallgassa ki a szolgabíró." A tömeg újból a szolgabíró szobájába rohant, és hangosan kiáltozta, hogy „ők nem engedik Szauer Károlyt elfogni, őt becsületes embernek tartják és nem engedik nemzetőri tisztéből letenni". A szolgabíró kénytelen volt kijelenteni, hogy sem elfogatásról, sem tisztválasztásról nincsen szó. Jöjjenek holnap reggel hat órakor tanúskodni, de erre az egész néptömeg kiáltotta, hogy másnap dologra mennek, nem érnek rá. Mire Miskey szolgabíró hozzájárult ahhoz, hogy egyenkint rögtön vallomást tehetnek. De a néptömeg erre nem engedett, azok mindnyájan a „helységháza ajtajára törni akartak és azt kiáltották, a tanácsot ki kell vetni". Csakhamar azonban Szauer Károly és Dunszt Jakab közbevetették magukat, majd Szauer Károly megjelent a szolgabíró előtt, kijelentette, hogy eláll keresetétől és megígérte, hogy az elöljáróságot sérteni nem fogja. Az elöljáróság erre megbocsátott neki a „zavargásokért." Mire aztán a nép is békében eloszlott. A szolgabíró jelentésében előadta még, hogy Szauer Károly a népet annyira magához vonta, hogyha kemé336