Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Lakatos Ernő: Budapestkörnyék 1848-ban = La région de Budapest en 1848 313-348

úr választotta bírójelöltekkel szemben, ezért a választást megelőző napokban többen Binszky János féltelkes gazda házánál gyülekeztek és megállapodtak abban, hogy akkori elöljáróik közül ,,sem bírónak, sem esküdtnek választani egyet sem fognak". Sérelmeiket írásba foglalták, hogy a bíróválasztás alkalmával sikeresen léphessenek fel. Amikor elérkezett 1843. nov. 15-e, a bíróválasztás napja, a község földesurai közös megegyezéssel három személyt jelöltek, akiknek nevét egy uradalmi tiszttartó kétszer egymásután felolvasta. A község lakói mindannyiszor kinyilatkoztatták, hogy a kijelölt személyekből bírót választani nem fognak. Bz már nyílt szembenállás volt a földesúri hatalommal a falusi önkormányzat területén. A falu és a földesurak összecsapása a bíróválasztás kérdésében nem volt véletlen. A kérdés eldöntése nem közömbös egyik fél számára sem. A falu a földesúrral szemben csak a törvényes formák között tud egyenesen és hatásosan fellépni a jogszerű vitákban, az úrbéri perekben mindig a bíró és az elöljáróság képviseli a községet. A tagosítási és elkülönözési perek már egész Pest vármegyében előrevetették árnyékukat. A parasztok tudták, hogy egy-két éven belül minden község perben lesz a földesúrral, ha még nincsen. A rákoskeresztúri földesurak "is világosan láttak ebben a kérdésben, hiszen minden engedmény csak nehezítette volna későbbi helyzetüket. Ezért ragaszkodtak ahhoz, hogy ennek a fontos pozíciónak betöltésében az ő akaratuk érvényesüljön, annál is inkább, hiszen a törvény írott betűje is mellettük szól. Tehát sürgősen megkeresték a szolgabírót, hogy jogaikat megvédje. A kérdés nem volt közömbös a parasztoknak sem, ti. az, hogy képviselőjük nem a saját, hanem a földesurak bizalmi embere lenne. Az illetékes szolgabíró meg is jelent és az egybegyúlt lakosságnak bíró választási jogát megmagyarázta : „A földesúr három jelöltje közül egyet bírónak kell választaniuk, az esküdteket viszont tetszésük szerint választhatják." Mire Filipszky János féltelkes jobbágy azt kiáltotta, hogy ők a kijelöltek közül egyet sem fognak választani. „Válasszon, ha tetszik, a földesúr, ők meg elviszik a kalodát." Filipszky merész kijelentését a szolgabíró rögtön büntetni kívánta és a jobbágyot kalodába akarta záratni hajdúja segítségével. Ekkor azonban Duhony József urasági hajdú hangosan azt kiáltotta, hogy ilyenkor senkit sem szabad megfogatni. A tömeg zajongása ekkor tetőfokra hágott, Filipszkyt kiszabadították és a kalodát a régi bíró elől a korcsma elé vitték. Ez már újabb lépés volt. A kereszttúriak nemcsak földesuraik akaratával, hanem a hivatalos megyei hatalommal is szembeszállottak. A harc eleve sikertelennek látszott. Ösztönös mozgalom volt ez a szabadságért, a községi önkormányzatért. A megye nem is késett, hogy a tekintélye ellen feltámadóknak hatalma erejét megmutassa. A hangadókat elfogatta és őket Pest megye fenyítő törvényszéke elé állította. Filipszkyt két hóra, Duhony urasági szolgát — főleg hűtlensége miatt — három hóra, Binszkyt egy hóra ítélték el. A többiek, Jónás és Herrmann egész telkesek, Burger féltelkes két-két hetet, Mayer Pál 25 botot kapott, a többi vádlottat egy hétre, vagy dorgálással büntették.

44 Amikor a következő évben, 1844. április 332