Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Lakatos Ernő: Budapestkörnyék 1848-ban = La région de Budapest en 1848 313-348
11-én Rákoskeresztúr 61 lakosa (köztük 13 esküdt) kérelmet intéz az úriszékhez a legelőelkülönítés tárgyában, akkor a kérelmet a földesúr jelölte bíró nem támogatta és aláírásával nem látta el. 45 így végeredményben a földesúri hatalom már nem tudta megakadályozni azt, hogy a jobbágyok ne fordulhassanak a bírósághoz. A földesúri hatalomnak csak az önkormányzati törekvéseket sikerült letörni, azonban a társadalmi törvényszerűségek érvényesülését nem sikerült megállítani. De addig is a földesurak vagy a nevükben eljáró urasági tisztek nyomasztólag hatottak az egész parasztságra. Különösen a kisebb kihágásokkal szemben semmi védelmük nem volt, de még az ott járó idegeneknek sem. Záborcsek János soroksári uradalmi ispán 1845. július 23-án a hivatalos úton járó Begyás I^ajost felpofozta és azzal fenyegette meg, hogy Gödöllőre, az uradalom börtönébe viteti. 46 A panaszos feljelentésére a megye eljárást indított, de az ispánt nem büntették meg. Ebben az esetben is megmutatkozott az elnyomó osztályok szolidaritása. Ilyen körülmények között az egyes községek mégis egymás után indítják meg az elkülönözések és tagosítások pereit. Soroksár 1847-ben emel panaszt, 47 Rákoskeresztúr 1846-ban, 48 Cinkota 1847. augusztus 24-én, 49 Rákoscsaba pedig 1847-ben hívja perbe földesurát, 50 Tétény pere pedig 1848 szeptemberében fejeződött be. 51 De egy per sem ér véget 1848 előtt. * A nagy történelmi per végül is 1848-ban eldőlt. A jobbágyság bilincsei lehullottak, az úrbéri terhek nagy része megszűnt. A jobbágyság sokat kapott, a zsellérség már kevesebbet. A jobbágyok számára megszűnt a robot és kilenced, a zsellérek — ha nem voltak éppen kuriálisak — csak a robottól szabadultak meg, a kisebb terheket pl. füstpénzt nem számítva. A jobbágyok az elért eredmények fenntartására és biztosítására törekedtek. A zselléreket az eredmények nem elégítették ki és azok szélesítésére törekedtek. Pest megyében földet követelő hangok is megszólaltak. 52 Általános volt a panasz a földtelenség miatt, a kuriális zsellérség fenntartása és a szőlődézsma megmaradása miatt. Ezek az országos problémák területünkön is megmutatkoztak — és a legélesebben Budafokon. Budafok azon kevés községek közé tartozott, amelyeknek minden lakosa zsellér volt. Tehát az egész község érdekelt volt a zsellérség kívánságaiban. Itt is, mint Soroksáron, kialakult egy jómódú zsellér réteg, amelynek a község vezetésében is jelentős szerep jutott. Ez a mezővárosi patríciusság (jogilag nem, de tényleges helyzeténél fogva az volt) a ráckevei jószágkormányzó jóvoltából bizonyos földesúri regálék bérletéhez (malmok, mészárszék, korcsma) jutott és ennek fejében hű kiszolgálója volt az uradalom érdekeinek. Az 1848-as budafoki zsellérség mozgalma két irányú volt : először az uradalom állította községi elöljáróság leváltását kívánta, hogy aztán nagyobb nyomatékkal léphessen fel gazdasági követelései ügyében. Az utóbbiak a legelőkérdés és szőlődézsma körül jegecesedtek ki. Természetesen az események nem a közölt program szerint zajlottak le. Először a gazdasági 333
