Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

Ezeket a befektetéseket jövedelmezőbbnek és biztonságosabbnak ítélték, mint a fölényes osztrák versenynek kitett ipari vállalatok létesítését. Amikor a testület fel akarta építeni egyesületi házát, képtelenek voltak 25 000 forintot összehozni, mert, amint Kappel írta egy bécsi bankárnak: ,,az itteni kapitalisták pénzüket legtöbbször új házak építésére fordítják, vagy ingatlanokra kölcsönzik ki, ezért egy ilyen summa összehozása igen nehéz."

408 A pesti kereskedők egyetemessége 25 000 forintért egy bécsi bankhoz volt kénytelen fordulni. Az összes kereskedelmi tőke becslésére nézve ebből a korból nincs támpontunk. Ha szabad egy öt évvel későbbi adatot visszavezetnünk, legalábbis egy kombinatív értékű számot kapunk. 1854-ben a félmilliárdos „önkéntes kölcsön" kibocsátásánál, amelynél az volt az alapelv, hogy mindenki az évi adójának tízszeresét jegyzi, a pesti nagykereskedő testületre 962 000 Ft megterhelés jutott, a grémium tagjaira pedig 323 000 Ft, összesen tehát 1285000 Ft.

409 Minthogy az egész Magyarországra 123,5 millió Ft kölcsönt írtak elő,

410 a pesti kereskedők adóterhe eszerint az ország adóterhének kerek 1 százaléka volt. Megjegyzendő, hogy a kivetésnél az ingatlantulajdonból származó jövedelmet nem vették számításba. A pesti kereskedők tehát a nemzeti jövedelemnek igen szerény hányadát reprezentálták, így tehát a nemzeti tőke képződésében nekik jutó részesedést sem lehet túlbecsülni. 4. A kereskedelmi hitel A harmincas évek folyamán az ausztriai pénzszűke felengedett. Az Osztrák Nemzeti Bank által leszámítolt váltók összege az 1830-as évvégi 5 millió Ft-ról 1835 decemberig 9,2 millióra, 1840-ben pedig 31,3 millióra nőtt. A viszonylagos pénzbőséget nemcsak az 1829. évi kölcsönkonverzió sikere mutatja, hanem méginkább az 1839. évi 30 milliós nyereménykölcsön kibocsátása, amelyet Ausztria történetében először jegyeztek túl, és kötvényeit 117 százalékos kibocsátási árfolyamon kapkodták szét.

411 A pénzbőség hulláma azonban megtört a magyar határon. A hitelbiztonság hiánya továbbra is tartózkodásra késztette az osztrák tőkét. A hiteléletet szabályozó törvényeknek, főképpen a váltótörvénynek a hiánya nem engedte, hogy a magyar gazdasági élet a külföldi hitelkínálatból megfelelően részesedjen. „Óvatosságot kell tanúsítanunk magyar üzletbarátainkkal szemben, mert nincsen váltótörvényszékünk, úgyhogy évek telnek el, amíg pénzünket viszontláthatjuk" — írta Kappel egy trieszti cégnek. „A váltó semmivel sem ér többet, mint egy egyszerű kötelezvény és erre vonatkozóan sincsen rendelkezés a magyar törvényekben. A váltót csak abban az esetben használhatjuk, ha ezt az adós kifejezetten kívánja. Még nehezebb a helyzet a vidéki városokban, ahol a váltóovatolás fogalmát sem ismerik." A példátlan gondatlanság és hanyagság a bíróságok részéről, amelyek az adósnak minden módon kedveznek, a Bekella-féle csődben pl. odáig fajult, hogy a tömegből 28 000 Ft ment veszendőbe.

412 17* 259 i