Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

. A magyarországi feudális jogrend gőgösen semmibe sem vette a polgári gazdaság kialakult jogi institúcióit. A Tárnoki Bíróság — pedig ez a törvényszék kizárólag a városi polgárság peres ügyeivel foglalkozott — a Bradovits—Ullmann-féle 11 000 forintos váltóperben kimondotta a váltók és az adós-reverzálisok jogi semmisségét és érvénytelenségét.

413 Ha ez az ítélet a hitelbiztonságot ásta alá, egy másik a kereskedelmi tőke összetevődését, a társas cégek kialakítását tette csaknem lehetetlenné. A társas alakulatok feloszlása esetén ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a feloszlott cégek körlevélben közölték üzletfeleikkel, hogy melyik cégtag felelős a tartozásokért. A hitelezőnek jogában állott az egyetemleges felelősséget igényelni. Az országgyűlési deputáció javaslata szerint ennek 30 nap alatt meg kell történni. A hallgatás beleegyezésnek számít. A magyar bíróságok azonban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a feloszlást közlő üzleti körlevél joghatálya semmis. A Pesti Kereskedelmi Testület erre 1832-ben a nádorhoz intézett emlékiratot és abban kérdezi : „Hogyan léphet egy kereskedő társas viszonyba, hogy így megsokszorozott erővel fejlessze a kereskedelmet, ha a körlevél érvényessége el nem ismerésével a feloszlás után őt magát és leszármazóit az idők végtelenségéig a köteles szavatosság béklyóiban lehet tartani csalárdsággal, antedatált hitelokmányokkal. ' '

414 Tőkeerős társascég megalakítása tehát kockázatos volt egészen a negyvenes évek elején hozott törvényekig, a részvénytársaság pedig időelőtti. ,,Amíg Magyarországon nem lesz kereskedelmi és váltótörvényszék, részvénytársaságok aligha képesek megalakulni" — jelentette ki az 1830-as országgyűlés kereskedelmi deputációja.

415 Csak az említett törvények adták meg az előfeltételt ahhoz, hogy a hitel és a kapitalista vállalkozás korszerű formái kifejlődhessenek. A kereskedelem hitelszükségletét addig túlnyomó részben a bécsi és trieszti nagykereskedelem áruhitelei elégítették ki. Ezeknek egy részét a nagykereskedelem a pesti és vidéki kereskedőknek nyújtott hitelezésekkel adta tovább. A hitelfeltételek nem voltak valami kedvezőek, és a rendszerint 5—6 százalékos kamatot a mindig szükségessé váló prolongáció során 1—2 százalékos jutalék növelte. Minthogy a hitelt nyújtó osztrák gyárosnak és nagykereskedőnek — a gyarmatrendszer folyományaként — nem kellett külföldi versenytárssal számolnia a magyar piacon, ezért a külföldi eredetű áruhitel egészen eltörpült az osztrák forrásból származóval szemben, és ezeknek terhesebb feltételeit a külföldi hitel kisebb kamatterhe nem befolyásolhatta. A kereskedelmi kérdéseket tárgyaló kerületi választmány 1843-ban rámutatva arra, hogy ,,az ausztriai vámrendszer következtében mi a külföldről iparcikket nem vehetvén, az sem vesz tőlünk nyersterményeket",

416 jól állítja fel az összefüggést, de az áruhitellel kapcsolatban nem fejti ki tovább. A kereskedelmi hitel egyoldalúan osztrák eredetének 1841-ben súlyos következményei lettek. Az Osztrák Nemzeti Bank, amelynek jegyforgalma a harmincas évek folyamán 50 százalékkal növekedett, viszont ércfedezete 23 százalékról 10 százalék alá süllyedt, kénytelen 260 l