Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

üzlet vezetőitől elvonta a cégjegyzési jogot és körlevélben kérte ügyfeleit, hogy a Pestre vonatkozó megbízásaikat ezentúl Bécsbe küldjék.

356 A Wodianer és Ullmann házak is foglalkoznak ezzel az üzletággal, Wodianer többek között két éven át az udvari istállók zabszükségletét is leszállította 80 000 Ft összegben,

357 de a súlypont továbbra is a gyapjú-, illetve a dohánykereskedelem. Kappelnél is csak mellékcikk a gabona, ezt is leginkább à meta üzlet formájában, más kereskedőkkel alkalmi társulásban folytatja, ami nem végződött mindenkor nyereséggel.

358 Az újonnan alakult terménykereskedő cégek közül kiemelkedik Burgmann Károly, aki a negyvenes évek mozgalmaiban is szerepet vitt, s az Arnstein & Eskeles bécsi banknál 200 000 Ft hitelre volt jó, amit rákosi rétjeire és négy pesti házára tábláztak be.

359 Az 1848. évi adóreform tárgyalása alkalmából beterjesztett emlékirat hangsúlyozza, hogy a terménykereskedést nagyobbrészt a kevésbé tehetős kereskedők űzik, nyereségük a gabonánál, gubacsnál mérőnként, illetve mázsánként egytizedfél forint között ingadozik, és egy közepes forgalmú cég nyereségét évi 1000 Ft-nál többre nem lehet tenni.

360 Mégha a szokásos érdekképviseleti ferdítést is tekintetbe vesszük, 2—3000 Ft évi nyereségnél többje alig lehetett a közepes kereskedőknek, akik tőkéjük csekélysége miatt termény uzsora üzletekkel nem foglalkozhattak. Hz a „nagyok" kiváltsága volt. A háborús konjunktúra legnagyobb termény kereskedelmi haszonélvezője, Kanitz Joachim a pesti tanács megállapítása szerint anyagilag annyira legyengült, hogy rokonával egy kenyéren nem tud megélni.

361 Kadisch Joachim pedig kizárólag pénzváltó üzletével foglalkozik — a nagykereskedő testület adólajstroma szerint. A gyapjúkiyitel mennyisége 1833-ban mintegy egynegyed millió mázsával tetőpontját éri el, és ettől kezdve 1847-ig nemigen változik, de lebonyolításában erős koncentrációs folyamat állott be. Ebben a vezérszerep a Wodianer cégnek jutott, amely csak 1829-ben tette át székhelyét Szegedről Pestre. Előbb inkább a dohánykereskedelem terén működött, 1833-ban kezdte működése súlypontját a gyapjúkereskedelembe áttenni. Első és egyébként — sajnos — egyetlen ismert vagyonkimutatása szerint 1834-ben vagyona 1 372 265 Ft, ebből gyapjúkészlete meghaladja a félmillió Ft értéket.

362 Öt év múlva Pesten gyapjúosztályozó telepet létesített, amelyre kizárólagossági jogot kért a nádortól, nehogy a „vetélkedők egynéhány garas többfizetése által embereinket magukhoz vonhassák". A grémium ezt hevesen ellenezte. Szerintük Wodianer nem talált ki újat. Ő nyereségvágyból a „termelők és kereskedők kárára monopóliumra törekszik".

363 Wodianer megkapta ugyan az engedélyt, de nem kizárólagossági joggal, mert a következő esztendőben Iyiedemann Frigyes is létesített egy gyapjúszortírozó és beraktározó telepet.

364 A Wodianer ház 1840-ben osztrák—magyar céggé változik át, a két testvér különválik, Móric Bécsbe költözik és megkapja a pesti cég generális felhatalmazását is.

365 Ez a művelet mérlegszerűen csökkentette ugyan a pesti Wodianer cég tőkéjét, de annál jobban kiszélesítette a magyarországi ház üzletkörét. Ugyanekkor Kappel, a húszas években még a 250