Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278
gyapjú szakmában vezető cég csökken a jelentőségében. Az angol piac, amelyen a húszas években még olyan előszeretettel igyekezett terjeszkedni, az ausztrál gyapjú kezdődő beözönlése miatt nem nyújt többé megfelelő árakat. Sieveking londoni gyapjúkereskedőnek, aki állandóan ostromolja őt kedvezőbb árajánlatokért, megírja 1839-ben, hogy a magyar és külföldi árak egymáshoz való viszonya semmi teret nem enged a haszonnal való értékesítésnek, és „magam részéről teljesen feladtam a gyapjúkereskedelmet saját számlára". 366 Kappel könyveiben ezután nem egy tétellel találkozunk, ami arra mutat, hogy megelégszik a felvásárló vagy a bizományos szerényebb üzletkörével, vagy pedig a Magyarországra érkező külföldi bevásárlók részére kiállított bécsi hitelleveleket beváltja 10—50 000 Ft összegek között. 367 A Wodianer cégen kívül a pesti piacon csupán az 1842-ben gyapjú- és tollosztályozasra is berendezkedő Fleischl Dávid volt jelentősebb. A Wodianer ház csaknem teljes monopóliumát a magyar nagybirtokosok az angol tőkének a magyar gyapjúkivitelbe való bekapcsolásával próbálják megtörni. Esterházy Pál londoni nagykövet közbenjárására az egyik vezető londoni kereskedő ház, Abel Smith Pestre küldte Kirk nevű megbízottját, de sem az ő, sem az almási Balogh Pál, Széchenyi háziorvosa által utóbb behívott John Gif ford cég próbálkozása nem járt eredménnyel. Kitűnt, hogy ajánlataik nem haladják meg az addig elért árakat. 368 Nagyon szilárdan kézben tarthatták a magyar gyapjútermelőket a Wodianer cégen kívül a régi Biedermann cég nyírási előlegei, mert az angol érdekeltségek kudarca visszahatásaként létesült Magyar Kereskedelmi Társaság meg sem próbálkozott a gyapjúkivitellel, melynek haszna javarészt a Wodianer ház birtokába került. Másként alakult a nagy cégek hatalmi helyzete a dohány-piacon. A húszas években erősen előretört Ullmann cég inkább arra szorítkozott, hogy közel 100 000 Ft értékű pesti dohányraktárát betárolással hasznosítsa. Kappel az addiginél kisebb mértékben ápolta külföldi összeköttetéseit, 1835-ben még árkartellt kötött Wodianerrel : megegyeztek abban, hogy 1! Ft-os áron felül nem vásárolnak tolnai és baranyai dohányt. Kappel a következő években Wodianer számlájára vásárolt fel 2% jutalék mellett, esetenként à meta üzleteket is kötöttek egymással. 1835-ben közös forgalmuk 76 000 Ft-ra rúgott. A harmincas évek végén Wodianer milliós üzleteket bonyolított le a francia kormánnyal, 1839—ben 60 000, 1841-ben 55 000 mázsát szállított. Arra azonban nem kerülhetett sor, hogy olyan, monopóliumot megközelítő pozícióra tegyen szert, mint amilyent a gyapjúüzletben szerzett. A magyar dohánytermelés hasznának lefölözésében osztozkodnia kellett, elsősorban az osztrák dohánymonopólium felvásárló szerveivel. 369 Még veszedelmesebb versenytársként lépett fel 1837-ben a bécsi görög Sina cég, amely a gazdákkal termelési szerződést kötött. Ezeket Návay László, a Csongrád megye által kiküldött bizottság elnöke jogosan nevezte „uzsorás zsarolásnak". A termelő 2 Ft-tal a kincstári árnál olcsóbban köteles a terményt átadni. Ha a termelő a dohánynak akárZO1