Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

kezesre. Mennyivel kevésbé pontosan lehet meghatározni a francia háborúk utáni válságból a nekilendülés szakaszába való átmenet időpontját olyan korszakban, amelynek gazdasági jelzőszámai annyira hézagosak vagy pontatlanok. A válság kettős jellegű volt : agrárválság és egyúttal hitelválság. Az előbbinek tüneteit legalább főbb vonásaiban az ár- és a külkereskedelmi statisztika mutatja, bár az utóbbi megbízhatóságát erősen lefokozza a kivitel mennyiségi adatainak helytelen értékelése, a változatlan árak melletti számítás. Emellett az árak ismerete sem mond sokat a megfelelő termésstatisztika hiányában. A hitelválságból való kilábalás időpontjának meghatározása még nehezebb feladat olyan országban, ahol a bankszervezet teljesen hiányzott, ahol a hitelvolumen felbecsülése meg sem kísérelhető, ahol a kamatláb alakulását az összes hitelokmányok ismeretében is lehetetlen nyomon követni, hiszen a 6%-ot meghaladó kamat, vagyis a ténylegesen követelt kamat a törvény által el nem ismert és így okiratokban ki sem fejezhető kötelezettség volt. A búzaár, amely 1826-ban érte el mélypontját, 1830-ig megkettőződött, és újra elérte az 1800. évi színvonalat. A búzaválság leküzdését ettől kezdve azonban nem az ár további emelkedése tette lehetővé, hanem a termés növekedése. Magyarország gabonatermése a húszas évek 62—63 millió mérőjéről a negyvenes évekig 90 millióra nőtt,

328 ami annyit jelent, hogy a válság alatt átlag 120 millió ezüst Ft-os termésérték a negyvenes évek közepén már 225 millióra volt becsülhető. A hizlalt ökör ára ugyancsak 1830-ban lépte át az infláció előtti színvonalat. A gyapjú 1831-ben hozta be a válság alatti árveszteségét, és 1834-ben már 75%-kal haladta meg a kilenc évvel azelőtti konjunktúra-csúcs árszínvonalát,

329 míg a gyapjúkivitel kerek 40%-kal volt több. A kivitel növekedése ezzel véget ért és egészen a szabadságharcig ekörül mozgott. Az emelkedő árak és a felfejlődő kivitel még feltűnőbben jelentkezett a másik konjunkturális főcikknél, a dohánynál. A válság mélypontján jegyzett ár 1832-ben a kétszeresét érte el, hogy 1836-ig ehhez képest még 60%-kal emelkedjék, egyúttal a kivitel az előző konjunktúra-csúcshoz képest közel 50%-os, a negyvenes évek elején már 100%-os többletet mutatott. A négy legfontosabb kiviteli cikk áralakulása arra mutat, hogy a pangás a harmincas évek elején véget ért. A külkereskedelmi forgalom egészének vizsgálata alapján azonban azt kell megállapítanunk, hogy ez az időpont mintegy öt évvel kitolódott. Az ausztriai rendeltetésű kivitel az 1831—5. évi lustrumban mindössze 5%-kal haladta meg az 1826. évit, a behozatal értéke, ami pedig a fogyasztás mértékének jellemzője, csak az 1836—1840-es időszakban. Mindkét irányú forgalomban az 1836-os év mutatott fel először kiugró növekedést : a behozatal 33 millió Ft-ról 38 millióra, a kivitel pedig 41 millióról 48 millióra szökött fel. Az árupiac legjellemzőbb mutatószámából arra kell következtetni, hogy a fordulatot jelző változás a harmincas évek közepe felé kezdődött. A hitelválság enyhülése tekintetében az 1830-as év ugyancsak fordulat jelző, egyelőre azonban csak Ausztriára nézve. Az osztrák kormánynak végre-valahára sikerült az 1818. évi 20 millió Ft-os államköl244