Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

csont 5%-ról 4%-ra konvertálni. Az új kibocsátás aránylag kedvező, 97%-os árfolyama szintén mutatja a bécsi pénzpiac viszonylagos pénzbőségét.

330 Magyarországra persze ez a fordulat legfeljebb annyiban hathatott ki, hogy az osztrák cégek könnyebben adtak áruhitelt. Az agrárválság következményei azonban nem kedveztek a kereskedelmi tőke gyarapodásának, viszont felduzzasztottak az uzsoratőkét. A második infláció alatt eladósodott és a dekonjunktúrában válságos helyzetbe került fő- és középnemesség hiteligénye hatalmasan felfokozódott. Ennek kielégítésére a devalvációk által megcsapolt régi hitelforrások — egyházi alapok, árvapénztárak, tőkepénzesek — nem voltak többé elegendők. A régi hitelezők helyébe új elemek léptek. A Pest megyei betáblázások alapján nyilvánvaló a hitelnyújtók összetételének megváltozása. Míg a háború előtt a polgári forrásokból felvett hitelek szinte elhanyagolható kis hányadát képezték a nemesi adósságoknak, addig a húszas évektől kezdve a kereskedők és uzsorások teszik a hitelezők túlnyomó részét. „Nem lévén a szorgalom és iparnak oly ága, mely annyira jutalmazzon, mint az uzsora, a kereskedésből sokan elvonván tőkéiket, pénzüzletekre fordítdk."

331 (Kiemelés tőlem. Gy. S.) Nem csupán a kereskedelmi tőke bizonyos fokú szerepcseréje ment végbe, hanem a szolidnak mondott kereskedőházak is folyósítanak fogyasztási jellegű nemesi kölcsönöket. Még 1832-ben is tömegesen találkozunk ilyen tételekkel a Kappel cég könyveiben, mert a birtokos osztálynak személyi hitelre való rászorultsága tovább tart. Idézzünk néhány jellegzetes példát : Dessewffy Aurél gróf 1832 októberében „zavarában" 150 (!) Ft kölcsönt kér, Szögyény László, akiből utóbb alkancellár lett, ugyanekkor halasztást kér Kappeltől egy már lejárt 2000 Ft-os hitel visszafizetésére, azzal a megokolással, hogy olyan emberekkel áll kapcsolatban, akiknek gyenge oldaluk a fizetés. Majd amikor adósságát kiegyenlítette, megkérte Kappelt, adjon vissza 1000 Ft-ot, ha erre az öszegre pillanatnyilag nincs szüksége. Magyarország leghatalmasabb főurai az amúgy is kicsiny kereskedelmi tőkét vették igénybe. A bécsi banktőke magyarországi kapcsolatainak bővülése az itteni adósvédő jogrenden kívül — erről még alább lesz szó — az osztrák bankszervezet szabályaiba is ütközött. Sem az Osztrák Nemzeti Bank, sem az ottani takarékpénztárak nem fogadhattak el leszámítolásra három hónapnál hosszabb lejáratú papírokat. Ez az előírás a magyarországi áruváltók túlnyomó részét eleve kizárta a diszkontálás lehetőségéből, hiszen az itteni pénzszűke következtében még a 90 napon belüli számlakiegyenlítés is készfizetésnek minősült, és ebben az időben legalábbis 4 hónapos lejáratra vásároltak a kereskedők. Volt ezenkívül az Osztrák Nemzeti Banknak egy olyan előírása, amely nem csupán a magyarországi cégek hitelszerzésének súlyos akadályaként szerepelt, hanem ezen továbbmenően, fékezte azt a folyamatot is, hogy a kereskedők részvényeket vásároljanak. Kappel 1830-ban 36 000 Ft értékpapír fedezetül nyújtása mellett az Osztrák Nemzeti Banktól lombard kölcsönt kért. Erre a bank a következő szövegű el245