Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278
miatt. 258 Amikor pedig 1829-ben újból általános vámemelést rendeltek •el az osztrák fogyasztási adók bevezetése alkalmából, még a minisztérium vámügyi szakértője, Krieg udvari tanácsos is annyira felháborítónak tartotta a magyar érdekek háttérbe szorítását, hogy a birodalom két fele közötti egyenlő elbánást javasolta. Mi sem jellemzőbb azonban aulikus főurainkra, hogy gróf Nádasdy pénzügyminiszter a császárhoz intézett felterjesztés fogalmazványában Krieg javaslatát egyszerűen keresztülhúzta. 259 A vámpolitikai nyomás fokozása azonban nem az egyetlen rendszabálya volt a gyarmati rendszernek. A kereskedelmi tőke fejlődésére súlyos csapás volt egy 1818. évi rendelet, amely megengedte, hogy a privilégiumos osztrák gyárak mindenütt felállíthatnak lerakatokat, és ezek mind nagyban, mind kicsinyben árusíthatnak. Bár ez a jog megillette Ausztriában a magyar gyárakat is, azonban a magyar ipar fejletlensége mellett ennek a viszonosságnak semmi gyakorlati értéke nem lehetett. Még a Helytartótanács álláspontja szerint is a reciprocitás csak formai. 260 Az eredeti terv keresztülment, és ettől kezdve egymás után létesültek Pesten a magyar kereskedelemnek egyenlőtlen versenyt teremtő osztrák lerakatok. Mérei 261 egy tucatnyi ilyen lerakatot sorol fel a húszas évekből. Ezt a jegyzéket az alábbiakkal egészíthetjük ki anélkül, hogy ezzel teljessé válnék. Elsőnek 1819-ben Danhauser József bécsi bútorgyáros létesített lerakatot faragott bútorok, tükrök, csillárok árusítására, majd követték gróf Miszek Szaniszló kőedénygyára, Steyrer & Co. prágai kendőgyár, Mayer József kőedénygyár, Delia Vos bécsi művirág- és tollgyáros, Mandrino Márk bécsi textilgyáros, Uffenheimer Gábor bécsújhelyi papírgyáros, Fries Antal bécsi selyemgyáros, a bécsi c s. kir. porcelán- és tükörgyáros, Jenny és Aebly, valamint Roghi és Krausz textilnagykereskedők. 262 Számuk pontosan nem állapítható meg, mert egyes osztrák gyárak nem a saját nevük alatt létesítettek lerakatokat, hanem bizományosokkal dolgoztak, ezek neve alatt, de a haszon a néhány százalékos jutalék levonása után Ausztriába került. A lerakatból eredő profit mind a nagykereskedői, mind a detailista hasznot összesítve biztosította az osztrák cég számára, tehát károsan hatott ki a magyar kereskedő versenyképességére. A pesti grémium szatócs szellemére jellemző, hogy csak a kicsinybeni elárusítás ellen tiltakozott, a nagybani eladásra szorítkozó lerakatok létesítését szívesen vették. A lerakatok létesítése nem korlátozódott az osztrák cégek vállalkozásaira. A vidéki manufaktúrák némelyike is létesített lerakatot Pesten. Elsőnek a gácsi posztógyár, de mihamar feloszlatta, illetve átadta kereskedési jogát itteni ügyvivőjének, mert „méltatlan dolog rőf számra árusítani". A sassini pamutszövőgyár megnyitása ellen a grémium nem tiltakozott, magyar gyárról lévén szó, de reverzálist kért és kapott, hogy a lerakat csak nagyban árusít. 263 Viszont a timár-céh fellépett Dessewffy Sámuel lerakata ellen, mert ez idegen bőröket is árusított. 264 Végeredményképpen a magyar nagyüzemek lerakatai nem ártottak a kiskereskedőknek, az osztrákokéi azonban a pesti kereskedelem egészének kárára voltak. 234
