Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278
legtehetősebb pesti kereskedőnek kellett részt venni, de mindössze 3350 Ft „tőkét" tudtak előteremteni. 88 Végül is a botcsinálta terménykereskedők kérték az erőltetett vállalkozás felszámolását. 89 A tanács, meggyőződve tehetetlenségükről, Krappel Ignác bajai gabonakereskedőnek adott megbízást a Pest városára "kirótt gabona felvásárlására. 90 Utána egy rimaszombati vendéglős szállította le a városra kivetett 3000 mérő zabot. 91 A pesti vásáron mindig jelentéktelen a gabonaforgalom, állapítja meg egy kortárs, de hozzáteszi: ,,ám Pest nagy előnyt élvez a Mosonyig felvontatott gabonás hajókból, amelyek itt néhány napig megszakítják útjukat. Jelentős az a haszon, ami ebből a vendéglősöknek és minden iparosnak jut." Valóban, a század végéig a hajósok vásárlásánál és vendéglői fogyasztásánál nem sokkal többre rúghatott Pest város haszna a gabonaforgalomból. A századvég nagy gyapjúkonjunktúrájának méretéhez képest a pesti gyapjúkereskedelem jelentősége aránytalanul kicsi. A magyar gyapjúkivitel a harmincas évek másfélszázezer forintos atlagáról József császár idejében két és fél millióra duzzadt meg. A pesti vásáron van meg ennek a tükörképe, de nem a pesti kereskedelemben. „A nemesek kötik a gyapjúüzleteket a vásárra jövő külföldi kereskedővel." 92 A kortárs bizonysága szerint a földesúr öntevékenyen kereskedik szennyes gyapjújával, maga igyekszik pénzzé tenni, míg a gyapjúosztályozás értékfokozó műveletének haszna a külföldnek jut. De nemcsak a földesúr kapcsolta ki a kereskedőt, hanem — mint előbb láttuk — a pesti tanács az óbudai száműzetésben tartotta azokat, akik hivatva lettek volna a pesti gyapjúkereskedelmet a század végén meggyökereztetni. A másik nagy konjunkturális cikk a hetvenes-nyolcvanas években a dohány. Ennek értékesítési rendje sem kedvezett a kereskedelem kifejlődésének. A század első negyedében a császári dohány appaldónak monopóliuma volt a magyar dohányra. 93 „Az appaldó előtt több mint száz személy élt a dohánykereskedésből, most senki sem" — jelentette a budai tanács 1702-ben. 94 A dohánykereskedelem 1723-ban vált szabaddá és főleg görögök, valamint falusi zsidók foglalkoztak vele. Különösen az amerikai szabadságharc következtében előállott európai dohányínség hozott nagy konjunktúrát a magyar termelőnek és kereskedőnek egyaránt, ezek között a Natorp-cégnek, amely még Hollandiába is szállított magyar dohányt. Az amerikai szabadságharc befejezése után, amikor a virginiai dohány újból megjelent az európai kikötőkben, a bécsi appaldó erőteljes akcióba lépett Magyarországon. Még jobban kimélyítette az áresést, hogy elvéreztesse az amúgy is nagy árveszteséget szenvedő kereskedőket. Amikor pedig a dohány ára újból kezdett emelkedni, az 1789-ben elrendelt dohánykiviteli tilalommal újra letörte az árakat, egyszersmind a magyar kereskedőket is-. 95 A magyar dohánykereskedelem legnagyobb része az appaldó és egyes trieszti cégek kezébe került. Az appaldónak nem volt szüksége kereskedőkre, ügynökei a földbirtokosokkal a helyszínen kötötték üzleteiket. 96 Az ugyancsak fontos 14* 211 »
