Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

. jellemzik a hitelező súlyos kockázatát, követelése behajtásának hosszú és nem mindig biztonságos útját, valamint károsodása gyakoriságát az értékesíthetetlen árukkal való „kielégítés" által. Természetes, hogy az ilyen szokatlan tartalmú váltó nem lehetett fizetési eszköz a nemzetközi forgalomban. A váltónak belföldön való leszámítolása pedig nem volt lehetséges. Minthogy az ilyen váltóval külföldinek fizetni nem lehetett, a pesti Natorp csak úgy teljesíthette hitelezőivel szembeni kötelezettségeit, hogy váltót intézvényezett a bécsi Natorpra és csak az ennek elfogadványával ellátott hitelokmányt küldhette Hamburgba, vagy Londonba, tehát terhelte őt a tetemes jutalék, amit a bécsi anyavállalat aláírásáért kellett fizetnie. Sokszor igénybe kellett vennie egy-egy külföldi bank giróját is, ami ismét csak a bécsi ház kezessége mellett történhetett, így a legnagyobb magyarországi importőr két-háromszor annyi bankközvetítési költséggel volt terhelve, mint a hasonló hitelképességű külföldi kereskedő. A váltóhitel immobilitását fokozta az is, hogy a Magyarországon aláírt váltót nemcsak leszámítolás, de forgatmány útján sem volt lehetséges értékesíteni. A bécsi bankszervezet is alig jelentett hitelforrást a magyar kereskedők számára. A cs. k. Kölcsön és Váltóbank csak az osztrák manufaktúrák által engedményezés útján megszerzett hitelokmányok birtokában lehetett hitelezője magyar kereskedőnek. Ugyanígy a bécsi magánbankházak, mint Scheidlin, Fellner, Fries.

71 Kisebb hiteleket 4 heti futammal, zálog ellenében Natorp is folyósított.

72 Bernucca adósai között is akadtak kereskedők, ő azonban csak ingatlanra való betáblázás mellett hitelezett.

73 A görögök egymás közötti hitelei érdekes bepillantást engednek az akkori hitelviszonyokba. A királyi jogügyek igazgatója 1781-ben fiskális keresetet indított egy görög kereskedő ellen, mert ez havi 1% provízió mellett kölcsönzött ki 5000 Ft-ot a törvényes évi 6% helyett. A per folyamán 18 pesti görög kereskedő beadványában előadta, hogy 6%-ra nem lehet több ezer forintot felvenni. Többet fizet az, aki évi 6%-ra obligáció ellenében vesz fel pénzt, mint aki 1—3 hónapra havi 1 % mellett kap hitelt, mert ezt azonnal visszafizetheti, míg az obligációs hitelt csak 3 havi felmondás után lehet kiegyenlíteni, ezenfelül a provízió ellenében felvett kölcsön nem nyilvános és így nem terheli a kereskedő hitelét. Az a kereskedő, akinek nincs ingatlana, még 100 forintot sem kaphat 6% mellett. Az 1%-os províziós hitel Bécsben is elterjedt, a császári Bancalis Deputatio is megengedi, hogy a kereskedők ne legyenek a záloghitelre rászorulva.

74 A városi bíróság elfogadta a görögök érvelését, de a Tárnoki Bíróság a hitelezőt a tőke elvesztésére ítélte, mert semmi címen sem szabad a törvényes 6%-nál nagyobb kamatra pénzt kihelyezni.

75 A kamatmaximum hitelszukítő hatását Natorp is érezte és ezért az 179l-es országgyűlés által kiküldött kereskedelmi deputációhoz intézett javaslataiban indítványozta a 8%-os váltóhitel megengedését, de eredményt nem ért el.

76 A pest-budai kereskedők tőkegyengeségének további jellemzője, hogy nem jöhettek tekintetbe a városi közület hitelszükségletének 208