Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196
^bérlet idejére minden kötelezettségtől mentesítette. Grassalkovich viszont átengedte a pestieknek a gubacsi felső szigetben a széna elhordása után a legeltetést. 188 1739-ben azonban — miután 1738-ban a város és a puszták között a határt véglegesen megállapították — megszűnt a bérlet Grassalkovichcsal és Pestnek másfelé kellett bérelhető legelőterületeket szereznie. így bérelték ki a pestiek 1741-ben a Podmaniczky-családtól Keresztúr határát, évi 200 forintért, 189 s mivel ez a terület kicsinynek bizonyult, még ugyanebben az esztendőben elhatározta a tanács, hogy megpróbálkozik Alag puszta bérletével is. Alag kiárendálásáról hosszas alkudozások után 1742. április 23-án kötötte meg a város a szerződést a hatvani Stahremberg uradalom tisztjeivel. A szerződés értelmében négy esztendőre — negyedévenként 50 aranyért — kapták meg bérbe a pestiek Alag praediumot, minden haszonvételével és jövedelmével együtt. 189a Ugyanezekben az években tovább tartott a keresztúri puszta bérlete is. Bzeknek a legelőterületeknek az árendálása ebben az időszakban általánosságban megoldotta a pesti lakosok állattartási problémáit, jóllehet ezt kisebb zökkenők, bérletkiesések néha megzavarták. Hogy évente hány állat legelt ezeken a pusztákon, arra vonatkozólag csak igen hiányos adataink vannak. 1733-ban a pesti polgároknak és lakóknak 1316 marhája legelt itt. 190 Ezeken kívül igen nagy számú juhot tartottak — főleg a majortulajdonosok —, ezeknek a számát azonban nem tudjuk megállapítani. Igen jelentős lehetett a pesti marha- és ökörkereskedők által vásárolt és itt legeltetett vágómarhák mennyisége is. S mindezekhez még hozzá kell számítanunk az idegen helységek vagy személyek marháit, amelyeket a városi tanács engedélyével meghatározott bérösszegért tarthattak a pestiek által bérelt pusztákon. 191 Ilyenek voltak azok a marhakereskedők, akik Szent György napjától Szent Mihály napjáig a legelő bizonyos részén (auf ein angewisenen District) nyájaikat, csordáikat legeltethették, mint pl. Weinmann Márton 1734-től 1738-ig évente általában 40 forintért, Görög János csabai kereskedő 1733-tól 1739-ig, Várcsány I^ászló 1736ban, Nesztor János 1734-ben hasonlóképpen évi 40—40 forintért. A téli hónapokra pedig — Szent Mihály napjától Szent György napjáig a környékbeli jobbágyfalvak állatai járhattak legelődíj fejében szabadon a pesti határban és pusztákon. A cinkotaiak — a városi tanács már a 20-as években engedélyezte nekik, hogy a Rákosra járhatnak állataikat itatni 192 — 1734-től 1739-ig béreltek télire legelőt 16—18 forintért, à csömöriek 1734-től 1739-ig 15—17 forintért, a csabaiak 1733-tól 1738-ig, a maglódiak 1739-ben évi 16—16 forintért, a szigetszentmiklósiak pedig 1737-ben évi 25 forintért. A szomszédos helységek, különösen a cinkotaiak a 30-as években a pestiek által bérelt pusztákon, főként Péterin és Szentlőrincen, földet is műveltek. Az itt termett búzából, árpából, zabból és kölesből a városi tanács hetedet szedett. 193 A puszták árendálása idején a pusztákon tartott marháik után a pesti polgároktól és lakóktól is szedtek legelődíjat (Waydt geldt), min171
