Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

den állat után 10 dénárt.

194 lyegelődíjat szedtek a pesti országos vásárokra felhajtott, sa vásár idején itt legeltetett állatok után is. Főleg a Medárd napi és a János fővétele napi vásárok hoztak nagy hasznot a városnak, legkevésbé a József napi vásár. Ilyenkor alig volt forgalom. A különféle eredetű legelődíjakból a város jövedelmei néhány esztendőben a következők voltak : 1733. 319,90 forint 1734. 1434,06 % " 1735. 1836,72 y

2 " 1736. 2258,93% " 1737. 1750,25 1738. 1308,53 % " 1739. 167,90 1747. 1777,14 1749. 1869,01 y

4 " 1750. 2236,66 Az 1730-as években a puszták jövedelmei is benne vannak ezekben az^ összegekben. 1739-ben a pestis miatt olyan alacsony az összeg. Az, hogy az 1740-es években sem csökkent a legelődíjak Összege, arra utal, hogy a pesti vásárok forgalma ekkor lényegesen megnövekedett. Az 1730-as években jelentősen fellendült a pesti állattenyésztés. A puszták árendálása révén lehetővé vált, hogy a legelőkön — a bérlet összegének megváltásaképpen fizetett legelődíj fejében — a polgárok és zsellérek egyaránt minden korlátozás nélkül legeltethettek. Azonban a város lakosságának növekedése következtében — különösen a külváros alapítása után — ismét felvetődött a polgárság részéről a nem polgári lakosság állattartási korlátozása. Különösen aktuálissá vált ez a Grassalkovichtól bérelt puszták elvesztése után. A városi tanács ekkor megtiltotta, hogy a külvárosi lakosok kettőnél több állatot tartsanak : ,,nem lehet a külvárosiak miatt a polgárságot tönkretenni"

195 —•• írta. A tanács és a választott polgárság között 1741-ben lefolyt vitában, a külváros szükségességét bizonyító választott polgárság az állattartással kapcsolatban úgy érvelt, hogy ,,attól nem kell tartani, hogy ezek (ti. a külvárosi zsellérek) majd sok állatot tartanak, mert ezt bármikor meg lehet tiltani, mint ahogy az a szomszédos Budán is megtörtént, ahol a zsellérek a legelő hiánya miatt nem tarthatnak egyáltalán állatokat, s mégis megélnek".

196 A külvárosi lakosoknak ekkor két marha tartását továbbra is megengedték. Megkísérelte a tanács a polgárság birkatartását is korlátozni, de ez a választott polgárság ellenállásába ütközött s nem valósult meg. A polgárság azzal érvelt, hogy mivel úgyis kevesen tartanak birkákat, s úgyis ki szokták jelölni a birkalegelőt, hová a marhákat (Rindtvieh) nem hajtják, felesleges a birkatartási jog megszüntetése.

197 1741-ben újabb korlátozásokat rendelt el a tanács. Mivel a tapasztalat azt mutatja — írta —, hogy a város területe — nem tekintve azt, 172