Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Székely György: A pannóniai települések kontinuitásának kérdése és a hazai városfejlődés kezdetei = Die Frage der Kontinuität der Siedlungen in Pannonien und die Anfänge der Städteentwicklung in Ungarn 7-23

;gyei, erdei és számtalan kertje. Ezek közül 4 városba jutott el és tapasztalatai során utal a nemesfémbányászatra, valamint bizonyos áru- és pénzviszonyokra is : állatok, méz, rabszolgák eladására.

57 Egyes magyarországi mezővárosokat szicíliai kortársa, az arab al-Idrïsï 1154-ben írt földrajzi munkájában név szerint jellemez. A délvidéki Bács városáról megemlíti, hogy vannak benne piacok és vásárok, továbbá iparosokról is megemlékezik, valamint megművelt földekről. Megállapítja róla, hogy „az árak benne mindig alacsonyak a náluk levő gabona sokasága miatt". Ugyanő Sopron mezővárosról mint jelentős városról ír, amelynek megművelt és termékeny környéke, látogatott vásárai, magas házai vannak;

58 al-Idrïsï térképe megemlékezik Pestről (Best) is, amely mint az áruforgalom egyik központja kelthette fel figyelmét. Mai fővárosunk akkori alkotóelemeit jellegzetes módon nem a római maradványok, hanem a gazdasági tényezők, köztük a dunai révátkelőhelyek kezdték felvirágoztatni. 1148-ban II. Géza király okleveléből megismerjük a Gézavásárát (forum Geycha), e budai (óbudai) piachelyet, továbbá a pesti és kerepesi rév bukkannak elő. A koraközépkori Buda magva pedig szintén révhely melletti település volt, Kelenföld néven.

59 A XII. században mint forgalmas központot jellemzik a nyugati források Esztergomot, „Magyarország metropolisát". A krónikák mint agrártermékek szárazföldi és vízi forgalmának lebonyolítóját tüntetik fel. Tudjuk, hogy itt működött a pénzverde. A XII. század hatvanas évei körüli pénzlelet pedig német piaci kapcsolatra, esetleg a pénzbeváltó hivatal működésére utal.

60 A mezővárosokat nem a római épületek, nem a királyi és egyházi intézmények, nem a külföldi kereskedők jelenléte tette városokká. De a XII. századba nyúlnak vissza a városi iparosodás előzményei, amelyek majd a XIII. században valódi városokat alakítanak ki. Az iparosodás kiterjedésére némileg utal az első országos szabályozás a XII. század elejéről, Kálmán törvényének 34. cikkelye, amely szerint ha valaki saját és házilag termelt dolgaiból (domesticis rebus) ad el valamit a vásáron, Szt. István törvénye szerint fizessen vámot. Ezen részben ipari termékek piaci eladását érthetjük. Az iparos egyik fontos típusa Magyarországon is a vándoriparos. Ennek a típusnak nyomát III. Lucius pápa egyik dekretálisában fedezhetjük fel, az 1180-as évekből. A pápa az esztergomi érsektől értesült egy magyarországi szokásról, hogyan fizetik egyházi terheiket azok, akik szép számmal az egyik püspök egyházmegyéjéből a másikéba vándoroltak át (de parochia unius episcopi in alterius diocesim transferatur) és ott hosszabb ideig (per multa tempóra) tartózkodtak. A kapcsolatos vitából kiderül, hogy itt részben iparűzésből (artificio) eredő tizedekről is szó van kereskedelmi (negotiatione) és mezőgazdasági (agricultura) tevékenység mellett.

61 A háziiparost és a vándoriparost váltja fel a XIII. század jóval ismertebb gazdasági fejlődése és osztályharcai során a városi polgár, A város befogadja ezeket az elemeket és védelmet nyújt nekik. Jól szemlélteti ezt a folyamatot egy városház-felirat a XIII. század második feléből (az Országos Történeti 16