Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

A városi határ telekkönyvezése során 1718-ban került sor ezeknek a szőlőknek a telekkönyvezésére. A telekkönyvben, a XVIII. század folyamán 1 —711. számú szőlőt tartottak nyilván. A telekkönyvben — melynek rendszere teljesen hasonlóvoltaszántók, majorok, rétek telekkönyvéhez — az ingatlan leírásának, a szőlő helyének megnevezésén kívül közölték a méretadatokat, a szőlőparcella területét ölekben kifejezve, s megadták azt is, hogy az illető szőlő hány negyedet (Virtl) vagy nyolcadét (Achtel) tesz ki. Egy negyed szőlő 800 négyszögöl volt, a nyolcad ennek nyolcadrésze, tehát 100 négyszögöl. Míg a szántók, majorok, kertek és rétek kiosztása úgy ment végbe, hogy minden, az előbbi célokra hasznosítható földet pontosan kimérve adtak a birtokosoknak, addig a kőbányai szőlőhegy egyes dűlőiben : a Rákos dűlőben (in der Rákos Rieth), a szentlőrinci dűlőben (in der St. Lorenzer Rieth), a szántó dűlőben (in der Ackher Rieth), a felső, középső és alsó kőbányai dűlőkben (in der untern, mittern, obern Steinbrucher Rieth), valamint a Lusthügel vagy a Sandtberg környékén a pesti polgárok és lakosok az egyes dűlőutak mentén kezdték a szőlők művelését egymás mellett ugyan, de nem szorosan egymással határosán, s az egyes dűlőknek az utakra eső, szőlővel beültetett részei körülfogták a belső, még művelés alá nem fogott részeket. A telekkönyvbe csak a megművelt területeket vették fel. S ahogy az évek során az egyes szőlőbirtokosok fokozatosan növelték szőlőbirtokuk területét, a telekkönyv ezt állandóan figyelemmel kísérte, s a megnövekedett területet újra és újra felmérette. Ez a folyamat mindaddig tartott, amíg az egyes szőlőparcellák oldalt és hátrafelé terjeszkedvén, el nem érték egymást. A földrajzi viszonyok természetes hatása mellett ennek a fejlődési folyamatnak köszönhető, hogy a mai Kőbányának szabálytalan, pókhálószerű alaprajza lett. Az ilyen irányú terjeszkedésen kívül természetesen tovább folytatódott a még szőlőművelésre alkalmas területek birtokba vétele és telekkönyvezése is. 1734-Íg összesen 326 szőlőparcellát osztott ki a városi tanács.

160 Ennek 332 500 ölnyi területe csaknem két és félszerese volt az 1720-as állapotnak. A mai Kőbánya területéből a Kada utca, Sörgyár utca, Jászberényi út, Korponai út és Gyömrői út által határolt terület került művelés alá. A Grassalkovich Antallal folytatott s Kőbánya birtoklását is lényegesen érintő határpernek 1735-ben történt megindulása után nemsokára — valószínűleg a per kedvező kimenetelének reményében, s rövidesen eredményeképpen — a szőlők kiépítése még nagyobb lendületet kapott.

161 Ekkor már nemcsak a meglevő szőlőparcellák belső terjeszkedése folyt és fejeződött is be nagyjából, s nemcsak az egyes dűlőkben még levő üres területek elfoglalása történt meg, hanem folytatták a szentlőrinci dűlőnek déli irányban való további kiépítését is, egészen az Óhegyi út vonaláig, sőt két új dűlőt is művelés alá fogtak, melyek az Óhegy keleti szélén a mai Sörgyár utca és a Maglódi út között helyezkedtek el a hegy egész hosszában.

162 Ezek a Lerchenthal és Lerchenberg elneve165