Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

zésű dűlők, melyekben a harmincas évek közepén 58 parcella szőlőt ültettek, s területük nagysága 32 950 négyszögöl volt. Ezeknek a dűlőknek a keletkezése a pesti külváros alapítással szoros kapcsolatban volt. A szőlők birtoklása ugyanis nem volt háztulajdonhoz kötve, mint a kerteké, majorságoké, szántóké és réteké. Igen sok háznélküli napszámos, szőlőmunkás (kapás) bírt a kőbányai Óhegyen szőlőt, természetesen meglehetősen kicsiny darabokat. S az 1730-as évek elején, midőn a városi tanács ezeknek a napszámosoknak, szőlőmunkásoknak a mai Horváth Mihály tér környékén, a Lerchenfelden házhelyeket osztott, egyúttal a kőbányai Óhegyen szőlőket is jelölt ki. Innen a I,erchenthal és — a Sandtberg elnevezés helyett ettől kezdve — a Lerchenberg elnevezés is. Az itteni szőlők belső terjeszkedése természetesen egy-két évtizedig még eltartott. Ebben az időben alakult az Óhegy nyugati szélén, körülbelül a mai Ihász utca végén a Duna dűlő (Donau Rieth) is, de az itteni szőlők nagy részét néhány esztendő múlva birtokosaik pusztán hagyták és ezeket még a XIX. század második felében is mint puszta szőlőket tartották nyilván.

1623 1750-ig a telekkönyv szerint 527 darab szőlő volt a kőbányai Óhegyen. Ettől kezdve már csak igen kevés új szőlőt lehetett itt telepíteni: ilyenek az 528—536. számúak. Az 537. számú szőlőtől (1754-től) kezdve az igénylők már csak a meglevő szőlőkből vásárolhattak. 1754-től 1760-ig történt a régi szőlőkből vásárolt 537—552. számú szőlők keletkezése, 1760-tól 1770-ig az 553—646. számúaké, 1770-től 1780-ig a 647— 697. számúaké, 1780-tól 1784-ig pedig a 698—71 í. számúaké.—Természetesen még ebben az időszakban is előfordult, hogy valaki az Óhegyen új területen szőlőt ültetett, de ezt csak a tanács jóváhagyásával tehette. Ilyen új ültetésű szőlők voltak a 609, 612, 615, 630, 643, 648, 653. számúak. (3. ábra) A beültetett óhegyi szőlők területének nagysága a század végén 937 555 négyszögöl volt,

163 több mint nyolcszorosa az 1720-as állapotnak. Mivel az 1750-es években az Óhegy területén további terjeszkedésre már nem volt lehetőség, ezért került sor ekkor, s ezért csak ekkor, az Újhegy elfoglalására és az ottani szőlők ültetésére. Újhegyi szőlőkről először az 1750-es években hallunk,

164 azonban valószínű, hogy nagyobb arányú szőlőtelepítés itt csak az 1760-as évek elején történt. Ugyanis az itteni szőlők telekkönyvét 1764-ben készítették.

165 Ez a telekkönyv 1—73. terjedő számok alatt tartalmazza a szőlőket. 1764-ben 1—65. vették telekkönyvbe az újonnan ültetett szőlőket. Ezekkel az Újhegy területe meg is telt. 1765 után is szerepelnek ugyan a telekkönyvben új telekkönyvi számok, azonban ezek a már meglevő szőlőkből vásárolt részek voltak, melyeket az új tulajdonosok nevére külön számok alatt telekkönyveztek 1765-től 1818-ig. A szőlők két dűlőben terültek el : in der obern Rieth és in der untern Rieth. A felső dűlőben kút is volt. Az újhegyi szőlők már Waczpaur 1764-ben készített térképén is szerepeltek. Terjedelmük nem volt nagy. A telekkönyv szerint 105 negyed és 2% nyolcad szőlő 166