Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196
rétet nélkülöző polgárok részére ossza ki. 149 Arról a tanács ekkor már nem is beszelt, hogy egyesek jogtalanul fölös réteket is bírtak. S a rétek újramérését sem valósították meg, legalábbis a telekkönyvben, ahol ennek okvetlenül szerepelnie kellene, semmi nyoma nincsen. Az eredmény ezek után természetesen az lett, hogy a város határában található, s kiosztásra nem került szénatermő részeken a rét nélküli polgárok engedély nélkül kaszálni kezdtek. Ilyen részek a következő helyeken voltak : a Duna partján a vármegye akasztófáján fölül levő rét, melyet a XVII. század végétől kezdve Pap rétjének vagy Plébános rétjének neveztek ; az üllői és gyömrői országutak mentén, 150 valamint a törökstrázsai szántóföldek nyugati szélén levő rétek. 1733-ban azonban ez a jogtalanul való kaszálás a tanács tudomására jutván elrendelték, hogy — mivel az ilyenből csak zavar és veszekedés származik, s csak rossz például szolgál — a telekkönyvvezető parancsolja meg a csőszöknek, hogy senkit ne engedjenek kaszálni, csak akkor, ha fel tudja mutatni a telekkönyvtől kapott cédulát. A telekkönyv pedig vigyázzon arra, hogy mindenkinek a saját területét jelölje ki, vagy olyan helyet, ahol senkinek nem okoz kárt. 151 Ezeket az engedélyeket, az ún. ,,Mädtzetl"-t a telekkönyvvezető általában június végén, a kaszálás megkezdése előtt adta ki, a tanács felhatalmazásával. 152 A cédulákért fizetni is kellett. („Das Zettel gelt") 1714-ben 4 garast. 153 A rét nélküli polgárok a század első felében a város által árendált pusztákon (Szentlőrinc, Gubacs, Péteri) juthattak csak kaszálóhoz. Itt a város is kaszáltatott magának. A század második felében már ilyen lehetőségek sem voltak. 154 A rétek 1733-ig nem estek adó alá. 155 Összes mennyiségük egy 1788-ból való felmérés szerint 3933 hold. Termett ezen a területen ebben az esztendőben 30 469 mázsa széna és 5680 mázsa sarjú. A határ egyéb részein, a szántókon, legelőkön és kertekben is kaszáltak szénát, ennek mennyisége 25 014 mázsa, az itt kaszált sarjúé pedig 3143 mázsa. 156 5. Szőlők. A Rákóczi-szabadságharc előtt a pestiek a budai, óbudai és csepeli szőlőkön kívül a pör alatt levő kőbányai területen is elkezdték már a szőlők telepítését, de ezeknek a művelése a Rákóczi-szabadságharc alatt abbamaradt. Az 1710-es évek közepén kezdték csak az elhagyott, puszta szőlőket a régi tulajdonosok újra művelés alá fogni, s kezdett a tanács az új lakosoknak a puszta szőlők között területet kijelölni, legtöbbször ingyen. 157 A szőlők néhány esztendeig mentesek voltak a tizedtől, hegyvámtól, s az állami adóktól. 1714-ben, midőn az esztergomi érsek a kőbányai szőlők ügyében írt a városnak, a tanács úgy válaszolt, hogy mivel a város mint földesúr még nem szed hegyvámot (Bergrecht), tizedet sem lehet szedni. 158 S még az 1715-ös összeírásban sem szerepelnek a kőbányai szőlők, s a megjegyzések között is csak azt írják az összeírok, hogy a pestiek a budai szőlőhegyen bírnak szőlőket, de azok ott kerültek összeírásba. Az 1720-as összeírásban azonban már szerepelnek a kőbányai területek : 933 kapás 159 szőlő, ez körülbelül 116 magyar holdnak felel meg. Az összeírok megjegyezték, hogy ez új telepítés. 164
