Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

s ezáltal a rétek nagy részét kaszálhatóvá tegye. Az árkot a tanács időn­ként a külvárosi lakosok robotjával kitisztíttatta. 143 A „Rakosser Canal" építése valószínűleg kapcsolatos volt a viza­fogói szántóföldek mellett levő mocsaraknak a város körül — az egykori Dunameder területén ásott csatorna révén való — levezetésével. Ugyanis csak erre lehet érteni azt a tanácsi határozatot, mely szerint a Rákost a felső majorokon keresztül a Dunába kell levezetni, vagy mint egy másik határozat mondja : a város körül. 144 Ez a lejtmérési adatok alapján csak arra vonatkoztatható, hogy a vizeket a mai Boráros tér irányában vezették le, az úgynevezett Rákos árkon keresztül. Ezt bizonyítani lehet az 1760-as években készített Waczpaur térkép egyik változatával is, melyen az árok Canalis Ex Rakos-ként szerepel a Rákos pataktól a Boráros térig. 145 A réteken keresztül vezetett csatorna ellen, készítése után néhány évtizeddel, kifogások merültek fel, melyek szerint a vízlevezető árkot nem a víz természetes folyása szerint készítették, hanem egy emelkedet­tebb helyen, s ezért a köznek nemcsak hogy haszna nincsen belőle, de évente jelentős kára is van. A városi malom teljesítőképessége és ezáltal következésképpen a város jövedelme is csökkent, mert a vizet a malom­tól elvezették. 146 A réteket, a szántóföldekhez hasonlóan a házak tartozékaiként osztották ki. A kiosztás idején még bőségesen lehetett rét, mert jó néhány polgár, — különösen a tanácsbeliek — több rétet is osztattak maguknak. Paskal például kilencet, de igen sokan voltak olyanok, akik­nek két rét jutott. Ezeket Doppelwisen-nek nevezték. A város tulaj­donában volt 22 darab rét (városi rétek, bíró-, sörház-, kórház-, plébá­nos-rétje). Olyan birtokos, akinek egynél több rétet osztottak, hatvan volt. Ezek főként nemesek, tanácsnokok és gazdagabb polgárok voltak. — A választott polgárság már 1724-ben szóvátette ezt az állapotot, 147 s 1726-ban, a polgárság ismételt kérdésére a tanács azt válaszolta, hogy mivel a rétek már sok esztendővel előbb ki lettek osztva, ezen már nem akarnak változtatni. 148 A kérdés a harmincas évek közepén ismét felmerült. A polgárság azt kérte ekkor a tanácstól, hogy a rétbirtok nélküli polgárok kielégíté­sének a módját találja meg. A tanács úgy határozott, hogy meg fogja vizsgálni, milyen joggal bírnak egyesek több kaszálót, és amennyiben olyanok akadnak, akik nem tudják a réthez való jogukat igazolni, azok­tól elveszik a rétet és másnak adják. A zsellérek rétbirtoklásával kapcso­latban a tanács úgy határozott, hogy akik ezek közül más házánál lak­nak, tehát nincs saját házuk, azoktól a réteket el kell venni s polgárok­nak adni. Akiknek azonban házbirtokuk van, azoktól nem lehet elvenni, mivel a rétek a házak tartozékai, s könnyen előfordulhat, hogy ha a ház most egy zselléré, az idővel polgáré lehet. S mivel a tanács tudta, hogy ettől a felülvizsgálattól nem várható nagy eredmény, egyúttal azt is elrendelte „a polgárok megvigasztalására", hog^ a telekkönyvvezető újra mérje fel a réteket, s ami a jogos részeken felül maradni fog, azt a 11* 163

Next

/
Oldalképek
Tartalom