Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

régi kívánságát, a tisztviselői fizetések felemelését végre is megvalósítsa. A tisztviselői fizetéseket 1723 után ugyanis leszállították,

229 majd 1743ban újból rendezték.

230 A további időkben a város nehéz pénzügyi viszonyai miatt a tisztviselői fizetések kívánt felemeléséhez a kancellária és a kamara nem járult hozzá. A Bernucca-hagyaték birtokában a tanács megragadta a kedvező alkalmat, s 1759 februárjában a kancelláriához, majd 1760 január 21-én a kamara elnökéhez, Grassalkovich Antalhoz fordult a fizetések felemelése végett. Kérelmében hosszadalmasan ecsetelte a tanács rendkívül fárasztó, küzdelmes munkáját, amelyért eddig a megérdemelt fizetést nem kapta meg. Mivel a Bernucca-hagyatékból Buda nemcsak adósságait, hanem összes adóhátralékait is kifizette, s a városnak ezenfelül még pénze is maradt, a kamara 1760. szeptember 5-én a tisztviselői fizetések felemeléséhez hozzájárult.

231 A Bernucca-hagyaték birtokbavétele szinte egyedülálló momentum Buda történetében. Míg a magisztrátus 1737 előtti visszaélései sok kárt okoztak a városnak, 1758-ban — mintegy kárpótlásul — a tanács egy tagjának vagyona tette lehetővé Buda pénzügyi viszonyainak rendezését. A városi kiváltságok, amelyekért Buda annyi áldozatot hozott, annyi terhet vállalt, ezen a ponton tehát igen értékesnek bizonyultak. A pénzügyi válságból Buda talán a Bernucca-hagyaték nélkül is kilábalt volna, hiszen 1758-ban a város adósságainak már majdnem felét letörlesztette. A városi gazdálkodás megszilárdulásának folyamata azonban ekkor még inkább elhúzódott volna, márpedig a város fejlődését befolyásoló adósságok felszámolása már nagyon időszerűvé, nagyon sürgetővé vált. Ez ugyanis egyenlő volt a szabad királyi városi állapot végleges kifejlődésével, amelyhez Buda már amúgyis túl későn jutott hozzá, akkor, amikor a városi fejlődésben a privilégiumok lassan mellékes szerepet kezdenek játszani, sőt hovatovább a fejlődés kerékkötői lesznek. * A XVIII. század második felében a nagy adósságterhek kifizetésével Buda városa történetének rendkívül válságos korszaka záródott le. A városi gazdálkodás e korszakban igen fontos szerepet játszott a város általános fejlődésében. Az a küzdelem, amelyet Buda polgársága a szabad királyi városi életforma tényleges megvalósításáért a bécsi hatalom szervei és a városban önkényesen uralkodó tanácsi klikk ellen folytatott, a városi gazdálkodás kérdéseivel kapcsolatban vált a legélesebbé. Ez a küzdelem végül is a város győzelmével végződött, de közben a városi gazdálkodás súlyos helyzete több vonatkozásban megakadályozta azt, hogy Buda az adott történeti korszak által nyújtott fejlődési lehetőségeket a megfelelő mértékben kihasználja, s további fejlődéséhez nagyobb erőtartalékot gyűjtsön magának. A XVII. század végén és a XVIII. század első felében, a magyar városi élet akkori fejlettségét véve figyelembe, Budán megtalálhatjuk a fejlődés lehetőségeit. A gazdasági és kereskedelmi élet fejletlensége miatt Magyarországon ekkor még nem érvényesültek kellőképp az élénk, 120