Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

zása 1607 Ft-ra növekedett. Kártérítés céljára minden vagyonát lefoglalták, az eladott ingóságok nem is voltak elegendők a fenti összeg fedezésére.

213 Még a régi tanács indított eljárást hűtlen pénzkezelés miatt Fridi Antal adószedő ellen. A Göltl és Fridi ellen indított vizsgálatokkal a hasonló visszaélésekben később szintén elmarasztalt városi vezetőség —• úgy látszik —• érdemeket akart szerezni a városi gazdálkodás viszonyait épp ekkor vizsgáló kormányhatóságok előtt. Ezért Fridi Antalt az adószámadásokban tapasztalt hiányok miatt már 1737 áprilisában börtönbe vettette.

214 Az 1729—34. évi adószámadások átvizsgálásakor ugyanis kitűnt, hogy Fridi 10 179 Ft-tal nem tudott elszámolni. Ebből 3723 Ft Fridi hanyagsága miatt behajtatlan hátralék, 6456 Ft pedig a hiányzó összeg volt. A sikkasztó adószedő egészen haláláig a börtönben maradt. A magyar kancellária 1741-ben érdeklődött a Göltl és a Fridi-ügy iránt, Buda ekkor közölte, hogy a Göltl-ügy még nem nyert befejezést, de Fridi már a túlvilágon számol be tetteiről, mert 1741. december 8-án meghalt. Örökösei 1742-ben kérték a hátramaradt vagyonból a város kielégítése után örökrészük kiadatását.

215 A hivatali visszaélések és sikkasztások nem tartoztak tehát a ritkaságok közé Budán ebben az időben. Az adókkal, egyéb terhekkel, természeti csapásokkal sújtott városnak 27 évig kellett arra várnia, hogy a város vagyonát elherdáló magisztrátusától megszabaduljon. Nem kétséges, hogy az előbb felsorolt visszaéléseknek nagy része volt a város eladósodásában, bár ezt összegszerűleg pontosan kimutatni nem lehet. A kormányhatóságok végeredményben sem az 1722—23. évi, sem pedig az 1737. évi vizsgálat alkalmával nem jártak el elég szigorúan a városi tanáccsal szemben. Az első esetben az összes kártérítést, az 1737. évi vizsgálat után pedig a kártérítés kétharmadát elengedték. A hivataluktól megfosztott tanácstagok közül egynehány erkölcsi elégtételt is kapott, mert az 1737-ben elbocsátott tanácstagok közül Dillmann Sebestyént és Sauttermeister Józsefet 1739-ben újból tanácsnokká, sőt Sauttermeistert 1741-ben polgármesterré is megválasztották.

216 Igaz, hogy ezek nem is annyira a visszaélésekben való részvételük, mint inkább a dolgok elhallgatása miatt kerültek kollégáik sorsára. Mi fékezte a kancelláriát és a kamarát a büntetések teljes szigorral való végrehajtásában, arra az egykorú források nem adnak tájékoztatást. Nyilván közrej átszottak ebben a tanács egyes tagjainak kitűnő összeköttetései, a bőséges ajándékok, de ezek mellett az is, hogy a város eladósodását mindig meg lehetett indokolni olyan objektív tényekkel, mint amilyeneket a városra kivetett adók, katonai terhek, vagy a jövedelmi források elvétele jelentettek a városi gazdálkodás számára. Ezeknek a felmentést biztosító körülményeknek a fedezete mellett a városi magisztrátus majdnem három évtizedig meglehetősen szabadon folytathatta üzelmeit Budán. Felmerülhet még az a kérdés is, mi lehetett az oka annak, hogy a XVIII. század első felében Buda vezetése éppen ilyen korrupt tanács kezébe került. A már eddig felsorolt indokok, tehát a városi kiváltságok 116