Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131
el a hegyvámot és a szüreti adót. Teljesen elhanyagolta a számadások vitelét, s emiatt nagy hátralékok keletkeztek. A város régi adósságait nemcsak hogy nem törlesztette, hanem a kamara tudta és beleegyezése nélkül újakat vett fel, s annyi adósságot halmozott össze, hogy ezzel a városnak sok ezer forint kárt okozott. A bíráskodás terén is súlyos mulasztások terhelték a tanácsot. A periratokat a bírói taksa lefizetése után, sőt rendeletekre sem küldték tovább, az ügyek elhúzásával sok peres fél kárt szenvedett. E visszaélések miatt a királyi rendelet az egész tanácsot megfosztotta állásától, s kötelezte a városnak okozott károk megtérítésére. Az ítélet küíön kitért a főbűnös Vánossy Ferencre, aki ekkor tanácsnok volt. Vánossyt, aki juttatásokkal és megfélemlítéssel az egész tanácsot a maga pártjára állította s ezzel a közügyeket úgy intézte, mint a sajátjait, a fenti büntetésen felül még az összes városi hivatalok viselésének jogától, sőt az összes városi jogoktól is örökre megfosztották. 208 Az ítélet kinirdetése után az állásától megfosztott tanácsot a városháza terméből kiutasították, s a királyi biztos a jelenlevő polgársággal új tanácsot választatott meg. 209 A régi tanács által okozott károk megállapítása már az új tanács kötelessége lett. A királyi biztos felügyelete alatt ehhez a munkához hivatalba lépése után rögtön hozzá is fogott. A kiküldött számvizsgáló bizottság először is megvizsgálta a jogtalanul felvett fizetések, a kiküldetési díjak és adósságok ügyét. A királyi biztos a városnak sok kárt okozó Városmajort és a Kurtz-féle ingatlanokat el akarta árvereztetni. 210 Végeredményben az elmozdított tanács által okozott károkat 15 439 Ft 19 kr-ban állapították meg, tehát jóval kisebb összegben, mint 1723-ban. Ebből az összegből 1738. január 17-ig 10 225 Ft 25 kr-t, illetve 1749-ig 11 588 Ft-ot hajtottak be. A megállapított kár teljes összegéhez a város azonban sohasem jutott hozzá, mert egy 1749. évi királyi rendelet alapján az elmarasztaltaknak, illetve örököseiknek a hátralevő összeget elengedték, sőt a már befizetett 11 588 Ft-nak a felét is visszajuttatták. Az elmozdított tanácsnak tehát sikerült ismét, ha nem is megváltoztatni, de legalább enyhíteni a kirótt büntetést. 211 Az 1737. évi vizsgálat a visszaélésekben nemcsak magát a tanácsot (polgármester, bíró és tíz tanácsnok), hanem úgyszólván az egész magisztrátust bűnösnek találta. Emiatt a magisztrátust feloszlatták, elbocsátottak néhány kancelüstát, több hegymestert, szolgát, éjjeli őrt és darabontot. 212 Az árvapénzeknél és adóhivatalnál nagyobbszabású sikkasztásoknak jöttek a nyomára. Göltl János árvaszámtartót már az 1737. októberi királyi biztosi látogatás előtt felszólította a tanács, hogy számoljon el az árvapénzekrői. Göltl a felhívásnak nem tett eleget, ezért még 1737ben elmozdították állásából. A vizsgálat Göltl ügyében 1742-ig tartott. Buda 1742. március 31-én jelentette a kancelláriának, hogy Göltl árvahivatali prefektus az árvapénzekből 1731-től 1738-ig 1454 Ft-ot fordított saját céljaira és ezért börtönbe vetették. Ezen felül porcióval, telekkönyvi tartozásokkal és szőlőjének megművelésére a városi pénztárból kölcsönvett összeggel is adós maradt a városnak, ezekkel együtt tarto8* 115
