Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

pénztárba kellett befizetni.) A hadiadót azonban nem is annyira a városi gazdálkodásra, mint inkább a lakosságra nehezedő tehernek minősítettük. Mégsem különíthető el teljesen a városi bevételektől és kiadásoktól, mert a város ebben az időben az államnak járó hadiadót nem közvetlenül a polgárságtól befolvt összegből, hanem a városi bevételek évi egész összegéből fizette ki. így megtörtént az, hogy a lakosságtól befolyt adót elköltötték egyéb célokra, s amikor a hadbiztosok a porcióquantumot követelték, a városnak nem volt miből fizetnie. Az is megtörtént, hogy elemi csapások miatt a porciót a város nem tudta időben beszedni a lakosságtól, holott a hadipénztár a befizetési határidővel nem várt. Ilyen esetekben a városi pénztár kölcsönökkel segített magán, ezért fordult elő, hogy kölcsönt kimondottan porció céljára is felvettek, mint pl. 1716-ban, amikor az executiót 800 Ft-nyi kölcsönnel hárították el, vagy 1731-ben, amikor a contributio-hatralékhoz épp maga Billard Ferenc főhadbiztos nyújtott 2000 Ft-nyi kölcsönt. A porció tehát a város zavaros anyagi helyzete mellett szintén növelte az adósságokat és kamatokat, tehát így közrejátszott a város eladósodásában.

162 A porció miatt sokat panaszkodott a város a kamaránál és a kancelláriánál, többször adóelengedést is sikerült kieszközölnie, így pl. a nagy 1709—12. évi pestis, majd a dunai árvíz után, majd az 1723. évi tűzvész alkalmával. A porcióval kapcsolatos sirámok azonban nem hasonlíthatók össze azokkal, amelyek egy másik, rendkívüli természetű adóteherrel, az országgyűlési taksával kapcsolatban hangzottak el. A szabad királyi városok számára a minden országgyűlés idején jövedelmeik arányában megállapított ún. „diaetalis taxa"

163 nem jelentett állandó terhet, de az időnként kifizetendő taksa-összegek elég magasak voltak ahhoz, hogy a város évi költségvetésében nagy zavarokat okozzanak. Az egyéb terhek mellett az országgyűlési taksa időnként olyan váratlan és kellő fedezettel nem bíró kiadásnak látszott, amely pl. Budánál mindig a legnagyobb kétségbeesést okozta. Buda városára 1732-ig: 1708-ban 8000, 1712-ben 8000, 1714-ben 2666, 1722-ben 10 000, 1728-ban 5000 Ft országgyűlési taksát vetettek ki, összesen tehát 33 666 Ft-ot.

164 A városi tanács mindig kétségbeejtő siránkozások és a legnagyobb gyötrelmek közepette nyögte ki ezt az adót, a kamara és kancellária pedig fenyegetődzések, szidalmak kíséretében csikarta ki tőle a taksát, rendszerint kisebb részietekben. A budai kamarai adminisztrációhoz, a magyar kamarához mindjárt 1709-ben megindultak az 1708. évben kivetett taksa elleni panaszos beadványok. Ezekben a tanács kifejtette, hogy a város nyomora, pénztelensége oly nagy, hogy nem 8000 Ft-ot, de még 800-at sem tudna kifizetni. Bzt azonban a város felsőbb hatóságai nem értik meg, hanem executióval fenyegetik a tanácsot.

165 Az 1712. évben kivetett újabb 8000 Ft még az 1708. évinél is nagyobb kavarodást idézett elő. Az ez évi királyi biztos, Zennegg Kristóf György budai kamarai inspektor a kamarától és a kancelláriától egyenesen azt a szigorú utasítást kapta, hogy a diaetalis taksa behajtásáról minden áron gondoskodjék. Zennegg az utasítás értelmében, sőt még azon túlmenő buzgalommal 102