Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

járt el, a fizetni képtelen tanácsot keményen ostorozta, a tanácsosokat executióval fenyegette, Pfeffershoven várparancsnoktól karhatalmat akart kérni. Hiába volt minden igyekezete, a város nem bírta a kivetett összeget előteremteni. A tanács kétségbeesésében odáig ment, hogy „térden állva (flexis genibus) könyezve, könyörögve" kérte a kivetett összeg kétharmadának elengedését,

166 mert — amint mondta •— a városnak pénze nincs, a sok csapás miatt „egyedül a gyászos és szerencsétlen szabadság" maradt meg számára, melyen nyilván a sok terhet nyakába zúdító városi kiváltságokat értette.

167 Az 1714. évben kivetett taksa körül is nagy zavarok voltak, a várost akkor perrel fenyegették fizetési kötelezettségének nem teljesítése miatt.

168 Az országgyűlési taksát általában a város, a községi adóba beleszámítva, szintén kivetette a lakosságra, külön alapot az ily címen begyűlt összegekből azonban nem létesített, úgyhogy a kamara követelése esetén a város egész jövedelméből fizette ki az esedékes összeget. Persze a városi pénztár úgyszólván sohasem volt abban a helyzetben, hogy a kivetett taksa összegét folyósítani tudta volna, emiatt diaetalis taksa céljára többször vettek fel kölcsönt. A megmaradt kötelezvények szerint 1712-ben 1000, 1723-ban 3000, 1726-ban 4000, 1728-ban 1000 Ft-nyi kölcsönt, tehát összesen 9000 Ft-ot kellett felvennie ilyen okokból.

169 Majdnem bizonyos, hogy főleg az 1711 utáni rendkívüli szorult helyzetében a tanács ezen felül is kölcsönökhöz nyúlt. Mivel az 1732-ig kivetett összesen 33 666 Ft-nyi összegből a város könyörgésére a kancellária több mint 14 000 Ft-ot elengedett, a fennmaradó összeget a tanács tehát jórészt kölcsönökből egyenlítette ki.

170 Az a körülmény pedig, hogy Budának ily nagy összegű országgyűlési taksát hajlandók voltak elengedni, valóban a városi pénztár rendkívül kétségbeejtő állapotát mutatja. A városnak az elengedések után is elég nagy hátraléka maradt. A porció és az országgyűlési taksa mellett sokat szenvedett a város a császári katonaság elhelyezésével, ellátásával kapcsolatos különféle terhek, kötelezettségek miatt. A városi kiváltságok megadásakor a bécsi kamara többféle katonai terhet a városra hárított, mégpedig azzal az indokolással, hogy ezentúl a budai kamarai adminisztráció jövedelmeit a kiváltságok értelmében a város fogja élvezni, vállalja el tehát a volt kamarai adminisztráció e jövedelmekkel kapcsolatos kötelezettségeit is. Ez az érvelés persze hamis volt, mert a kamarai adminisztrációnak e kötelezettségek teljesítésére az összes kamarai jövedelmek, tehát nagyobb összegek állottak a rendelkezésére, mint Budának. A magyar kamarának egy 1712. évi rendelete bővebben kifejti, milyen kötelezettségek voltak ezek. Eszerint Buda városa elvállalni tartozik minden olyan javítást vagy azok költségeit, amelyek a Várnál (kivéve a kimondottan erődítési jellegűeket), a garnizon, illetve a tisztek szállásait adó épületeknél, legyenek ezek akár magánépületek is, előadódnak. Sőt a kiváltságok megszerzésekor a város azoknak a kamarai épületeknek a gondozását, javítását is elvállalta, amelyek azelőtt a budai 103 ••